Ballag már az öregedő,
megfáradt Esztendő,
vele tart a sok-sok gyermek;
mind a tizenkettő.

Van, ki tarka virághaját
lenge copfba fogva,
lombot rázva, avart hintve,
mások fogvacogva.

Hálát adva a sok jóért,
siratva a rosszat,
fogadkozva, hogy jövőre
még szebb évet hoznak.

Sorba állnak mindahányan…
Január az élen,
s imádkoznak, hogy ölükbe
sok boldogság férjen.

S ne csak derű, egészség is,
bőség elegendő.
Így köszöntsön minden házhoz
be az Új Esztendő!

(2012. december 31.)

Megfáradt már az Esztendő,
lassúbb lett a lépte,
úgy gondolta, ideje lesz
megpihenni végre.

Búcsúzóul összehívta
egész pereputtyát,
s eldöntötték, hogy az Új év
folytatja majd útját.

Boldog, derűs volt az Új év,
ígéretet is tett:
- Ha tehetem, az utamon
mindenkit segítek.

Szilveszterkor a búcsúzó
Óév elé lépett,
s útnak indult, hogy beváltson
minden reménységet.

(2012. december 31.)

Volt egy angyal: picike,
teste, szárnya: kicsike.
Mi lehetett a neve?
Azt nem tudja senkise’!
 
Angyal-manó: így becézték,
még a széltől is megvédték;
de hiába cseperedett,
egy cseppet sem növekedett.
 
Az angyalnak mi a dolga?
A mi manónk azt gondolta:
karácsonykor örömszerző
feladata a legelső.
 
Jó gondolta, jól sejtette,
közeledett a szenteste.
Minden angyal messze szállott,
szebbé tették a világot.
 
– Viszek én is boldogságot,
örömosztó vidámságot!
Angyal-manó így tűnődött,
míg víg kedvvel készülődött.
 
Röppent erre, röppent arra,
nézett balra, nézett jobbra:
karácsonyfák tündököltek,
mit angyalok díszítettek.
 
Majdnem el is szomorodott,
ám valamit megpillantott:
faluszéli öreg házban
apró fenyő állt magában.
 
Odarepült, be is nézett,
sírást hallott, nem beszédet.
Kisgyermekek sírdogáltak,
hisz örömet nem találtak…
 
A szobában fa álldogál:
üde zöld, mely  mégis kopár,
szomorúan, dísztelenül,
szegénységtől meztelenül…
 
– A kulcslyukon besurranok,
szerencse, hogy pici vagyok!
Amit mondott, meg is tette,
a szeretet röpítette.
 
Angyal-varázs, angyal-pálca,
angyal-csoda szállt a fára:
lett belőle karácsonyfa,
feldíszített karácsonyfa…
 
A fa alatt sok-sok játék,
örömhozó szép ajándék!
Énekszó szállt fel az égbe,
fel a havas messzeségbe.
 
Angyal-manó fürgén surrant,
ajtó résén el is illant…
Szíve megtelt boldogsággal,
örömszerző vidámsággal.
 
Magában meg gondolkodott:
– Milyen jó, hogy kicsi vagyok,
ügyesebb is, mint a nagyok!

Felhőkből
puha pihe leng,
elkél a
ruha idelent.

Hócsizma,
sapi, nagykabát…
s élvezzük
a tél dallamát!

Suttoghat
fülünkbe a szél,
nem baj, ha
hazáig kísér.

Nincs fázás,
se fogvacogás,
nézzétek,
a tél mily csodás!

(2012. december 16.)

Jégtopánban jár december,
hó leng ég és föld között,
erdők, bércek minden fája
csipkeingbe öltözött.

Csillagjárta égi úton
Hold ezüstje andalog,
hófellegek fodrán ülve
dalolnak az angyalok.

Földöntúli daluk zengő,
örömteli üzenet,
hirdeti, hogy Betlehemben
csodás kisded született.

Áhitat és öröm járja,
lengje át e szép estét,
s verjen tanyát minden szívben
szeretet és békesség!

(2012. december 14.)