Maszkot öltök, nem ismersz rám,
pedig így is én vagyok.
Hópihéből varrták ruhám
dolgos kezű angyalok.

Mellém ugrik egy nyulacska,
szürke farkas követi:
„Nem eszlek meg, te kis csacska!” –
s gurgulázva neveti.

Királylány és barna mackó
együtt ropják a táncot,
Piroska és Babszem Jankó
ketten esznek egy fánkot.

Farsan, Farsang, te bolondos!
Csupa móka, kacagás.
Télidőnek vége van most,
minden élő tavaszt vár.

Január, január…
kristályragyogás.
Hó csikordul, szánkó suhan,
nézd csak, mily csodás!

Február, február…
maskarát visel.
Táncot ropunk, fánkot falunk,
mulatságra fel.!

Március, március…
furcsa fény ragyog.
Könnyük csorog, pityeregnek
kint a jégcsapok.

Április, április…
csalfán int neked.
Hol rád nevet, hol áztatja
borzas tincsedet.

Május, május – tarka rét…
pitypang-pihe száll.
Fusson a szél, pelyheiket
hintse, hintse már!

Június, június…
iskolaszünet.
Hinták, csúszdák, patakpartok
várják jöttödet.

Július, július…
nyár van, perzselő.
Hív a tópart, sátortábor,
árnyas hegytető.

Augusztus, augusztus…
új kenyér hava.
Árokparti napfény-party,
holdas éjszaka.

Szeptember, szeptember…
csősz jár a hegyen.
Kiskertekben alma, körte,
szőlő megterem.

Október, október…
rőt ruhában jár.
Csipkebogyót, diót, makkot
érlel a határ.

November, november…
télre vetkezik.
Fuvallata völgyre, bércre
deret penderít.

December, december…
gyertyafény dereng.
Áldott ünnep fénye lengi
be a végtelent.

(2013. január 6.)

Sejtelmes fény ragyog,
szikrázó jégcsapok
csüngnek a házakon
reggelente.

Hallgasd a szél dalát!
Hócsipke, dérkabát…
ez való télen
a fenyvesekre.

Száz kémény füstölög,
tölgyesek, bükkösök
álmodnak hó alatt
szenderegve.

Nézd a domb oldalát!
Hósipka, hókabát,
hópaplan simul
a végtelenre.

Ág rezdül reszketőn,
hó hull a hegytetőn,
hócsipkét ringat már
minden faág.

Hófelhős ég alatt
hóbortos szél szalad,
halk nótát dúdol;
az ünnep dalát.

(2013. január 05.)

Ballag már az öregedő,
megfáradt Esztendő,
vele tart a sok-sok gyermek;
mind a tizenkettő.

Van, ki tarka virághaját
lenge copfba fogva,
lombot rázva, avart hintve,
mások fogvacogva.

Hálát adva a sok jóért,
siratva a rosszat,
fogadkozva, hogy jövőre
még szebb évet hoznak.

Sorba állnak mindahányan…
Január az élen,
s imádkoznak, hogy ölükbe
sok boldogság férjen.

S ne csak derű, egészség is,
bőség elegendő.
Így köszöntsön minden házhoz
be az Új Esztendő!

(2012. december 31.)

Megfáradt már az Esztendő,
lassúbb lett a lépte,
úgy gondolta, ideje lesz
megpihenni végre.

Búcsúzóul összehívta
egész pereputtyát,
s eldöntötték, hogy az Új év
folytatja majd útját.

Boldog, derűs volt az Új év,
ígéretet is tett:
- Ha tehetem, az utamon
mindenkit segítek.

Szilveszterkor a búcsúzó
Óév elé lépett,
s útnak indult, hogy beváltson
minden reménységet.

(2012. december 31.)