Üdvözöllek Óperenciában

     Volt egyszer egy öreg király, s annak egy leánya. De annak a kisasszonynak olyan nevetős volt az arca, hogy bárki ránézett, mindjárt maga is mosolyogni kezdett. Nem tetszett ez az öreg királynak, úgy gondolta, hogy léha és helytelen dolog, ha másoknak sírni van kedvük. Megtiltotta hát a lányának, hogy nevetősen nézzen, de a királykisasszonynak minden haja szála olyan derűvel volt teli, hogy a tiltás mit sem ért. 
     Jól van, ha így, hát így – gondolta a király –, akkor majd nem láthatja senki sem az arcát, sem egyetlen haja szálát!
     Ráparancsolt a lányára, hogy tetőtől talpig fátyolozza el magát. Bárki más elszomorodott volna ennek a parancsnak a hallatán, de a királykisasszony csak legyintett. Majd megérti a papa egy napon, hogy a mosoly úgy kell, mint egy falat kenyér. Elfátyolozta hát magát, de a szeme továbbra is olyan nevetős, ragyogó maradt, hogy az emberek mosolyogtak, ha meglátták.
     Dúlt-fúlt a király, hogy nem tudta megregulázni se a lányát, se az alattvalóit.
     – Megálljatok csak, majd elmegy a kedvetek a vigyorgástól!
     Kihirdette, hogy a lányát magas toronyba záratja, ott aztán legfeljebb a madarakra mosolyoghat, amelyek arra repülnek, alattvalóinak pedig törvényben tiltotta meg, hogy felfelé görbüljön a szájuk.
     Nem is volt senkinek kedve örülni ennek hallatán, csak a kisgyermekek nem hagytak fel a mosolygással, mert nekik mégse lehetett megtiltani a vidámságot.
     A király azonban még a kisdedektől is sajnálta a mosolygást, elküldetett hát a boszorkánymesterért, és megkérdezte tőle, hogyan törölhetné le a vidámságot összes alattvalója arcáról.
     – Annak csak egy módja van, királyom, lakat alá kell zárni a Mosolymanót.
     – Hát az meg miféle szerzet? – kérdezte a király.
     – A felhők között él, és ahány csecsemő csak erre a világra születik, arra mind rávigyorog, a gyerekek meg vissza. Ha szerét tudjuk ejteni, hogy ez a manó lakat alá kerüljön, senki nem fog többé mosolyogni.<

Bővebben: Ladányi-Turóczy Csilla: Mosolymanó és a bús király

Garay Zsuzsanna: Gyöngyös Mesék

     Nem is gondolnánk, mennyi minden történhet egy gyönggyel. Elgurul, lánc lesz belőle, mennyasszonyi fátylat szőnek neki a pókok, sérülten, lyuk nélkül jön világra, érte jön a tündérkirályfi rózsakarddal az oldalán, levélpalástban, balerina ruhájára kerül vagy a kislányok hajába fűzik őket farsang idejére. Garay Zsuzsanna Gyöngyös mesék c. kötetében mindez valóra válik, s ennél még sokkal több.
     A mesekönyv három testvérről szól. Közülük a legfiatalabb, Emese, aki legkisebbként mindig sokkal lassabbnak, ügyetlenebbnek érzi magát mindenben nővéreihez képest. A legkisebbről azonban újra és újra kiderül, hogy lehet olyan kreatív, találékony és ügyes, mint idősebb testvérei. A meséket olvasva az az érzésünk, mintha a „legkisebb királylány” naplóját olvasnánk. A kedves történetek során belebújunk Emese bőrébe, hogy együtt izguljunk vele a barnafarkú krokodilért, aki zöld gyöngyök híján az átlagostól eltérő kinézetével különcből hőssé válik, hogy együtt kérdezzünk bele a hiú királylány történetébe, aki végül gyöngyök, ékszerek nélkül képes csak megtalálni szíve választottját. A színtelen gyöngyről kiderül, hogy az összes színt képes magából visszatükrözni, hiába csúfolják az elején a többiek, a sérült gyöngy pedig királynői koronába kerül, ha felfűzni már nem lehet. Előkerül a nagymama ékszeres doboza is, ami minden kislány álma, és az is kiderül, hogy láncot nemcsak gyöngyökből lehet készíteni. A lánytestvérek mellett a mesék állandó szereplője az édesanya, akinek gyöngyös boltja van, és aki mindig talál valami megnyugtató megoldást a hétköznapok egyszerű, elsőre mégis gyakran megoldhatatlannak látszó konfliktusaira. A mesekönyv külön erénye a szeretetet, elfogadást sugárzó, biztonságos otthon szépen megrajzolt és átélhető képe, mely a felnőtt olvasót is magával ragadja. A kötetet Szabó István Attila vidám illusztrációi teszik derűssé, hangulatossá.
     A gyöngy, mint ahogyan a legjobb könyvek is, kézről kézre adva, olvasva és fellapozva teljesítik be küldetésüket. Jó volna, ha a Gyöngyös meséket is örömmel olvasnák és adnák kézről kézre egymásnak még sokáig nagy örömmel gyerekek és felnőttek!

Hétvári Andrea

 

Garbo Kiadó, 2013

A mesekönyv megrendelhető:

http://garayzsuzsanna.hu/ weblapon található elérhetőségen, a Líra.hu, a Garbo Kiadó vagy a Fókusz könyváruház oldaláról.

 

Hogyan készül Luca széke?
Ne is kérdezd, sosincs vége!
Miért nincs vége? Luca lusta?
Luca sosem lusta fruska!

Milyen színű Luca széke?
Olyan, mint a tenger kéke.
Te már láttál Luca székét?
Sosem láttam, csak a képét.

Akkor mégis honnan tudod?
Kotkodácsoltak a tyúkok.
Megérted a tyúkok nyelvét?
Megértek én tyúkot, medvét.

Mit meséltek hát a tyúkok?
Ha elmondom, bajba jutok.
Mondd el apa, nagyon kérlek!
Nem lehet, mert kibeszélnek.

Fából készül Luca széke?
Fából, melynek vas a széle.
Hogyan lehet azt faragni?
Fakovácshoz kell szaladni.

Hol laknak a fakovácsok?
Megmondják a fakopácsok.
Ki beszél fakopács nyelven?
Én, ha arra szottyan kedvem.

Kimehetnénk az erdőbe?
Ott lehetünk egykettőre.
Találunk majd fakopácsot?
Ha nem lesznek ott az ácsok.

Érted majd a fakopácsot?
Kopog nekünk fakovácsot.
Biztos meg fogjuk találni?
Ha nem fogunk kiabálni.

Megtudjuk, majd hogyan készül?
Késő van már, besötétül.
De ha ezt ma elszalasztjuk?
Pont egy évvel elhalasztjuk.

 

Holnap, december 13-án lesz Luca-napja. Ehhez a naphoz nagyon sok népi hagyomány kapcsolódik. Az Óperencia weblapon az alábbi cikkben olvashattok ezek közül néhányról: December 13. Luca-nap .

Néhány kortárs vers erről a jeles napról:

Luca-napi "kotyolók": a Dunántúlon kora reggel a kisfiúk meglátogatták ismerőseiket, és a magukkal vitt kis szénára térdelve mondókákat mondtak. A kotyolók célja az volt, hogy a baromfiak az elkövetkező évben sok tojást tojjanak. A kotyoló mondókáért a gazdasszonytól ajándékot kaptak.

Luca, Luca, kity-koty, kity-koty.
Akkora szalonnája legyen a kietek disznójának,
mint a szobaajtó.
Luca, Luca, kity-koty, kity-koty.

Luca, Luca, kity-koty, kity-koty.
Akkora hája legyen a kietek disznójának,
mint egy itató sajtár.
Luca, Luca, kity-koty, kity-koty.

Luca, Luca, kity-koty, kity-koty.
Annyi zsírja legyen a kietek disznajának,
mint a mocsárban a víz.
Luca, Luca, kity-koty, kity-koty.

Luca, Luca, kity-koty, kity-koty.
Annyi pénze legyen kieteknek, mint a pelva.
Luca, Luca, kity-koty, kity-koty.

Luca, Luca, kity-koty,
amint mondom, mind úgy.
Olyan hosszú kolbászuk legyen,
mint a harangkötél.
Luca, Luca, kity-koty,
amint mondom, mind úgy.
Olyan széles szalonnájuk legyen,
mint a legszélesebb templomajtó.
Luca, Luca, kity-koty,
amint mondom, mind úgy.
Annyi csibéjük legyen,
mint réten a füszál.
Luca, Luca, kity-koty,
amint mondom, mind úgy.
Annyi tojásuk legyen,
mint égen a csillag.
Engedje az Isten,
hogy több Luca napját is megélhessük.
Erővel, egészséggel eltölthessük!

 

 

További cikkeink...

  1. Könyvajánló - Tóthárpád Ferenc: Fordul az ég
  2. Mentovics Éva: A legkisebb krampusz
  3. Orgoványi Anikó: Kökény
  4. Gazdag Erzsi: Karácsony
  5. Bartos Erika: Tél

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.