Fagyos téli februárban
Farsang volt az óvodában.

Beöltöztem katicának,
Pettyes szárnyú bogárkának.

Méhecskével táncot jártam,
Sok-sok vidám jelmezt láttam!

Elmesélem mindet sorba’,
Mintha te is láttad volna!

Szarvasbogár szarvat hordott,
Pillangóval forgolódott.

Varázslónál varázspálca,
Térdig ért a nagy szakálla.

Kerek volt a focilabda,
Lejtőn gyorsan legurulna!

Cinegének kék a szárnya,
Feje búbján bóbitája.

Tűzoltó a tüzet oltja,
Poroltóját hátán hozta.

Űrhajós is járt a bálban,
Tiszta fehér űrruhában.

Kéményseprő létrát hozott,
Elefánttal barátkozott.

Százszorszép csak illatozott,
Szirmaival hajladozott.

Az orvosnál volt egy táska,
Betegeket megvizsgálta.

Napocskának sugarában
Gyönyörködtünk mindahányan.

Pöttyös kalap volt a gombán,
Gallért viselt a kabátján.

Eljött a kis teknősbéka,
Zöld volt minden ruha rajta!

Volt egy matróz vasmacskával,
Integetett kalapjával.

Ördög is volt vasvillával,
Fogócskázott Piroskával!

Brummogott a barnamedve:
Mézet enni volna kedve!

Táncosnőnek ezer fodra
Pörgött a nagy vigalomba’!

Egy kis vitéz pajzsot viselt,
Ezüstszínű kardot cipelt.

Piros volt a bohóc orra,
Fekete a három gombja.

Fehér volt az angyal szárnya,
Csillogott a glóriája!

Mosolygott a kicsi törpe,
Hableánnyal táncolt körbe.

Szakácsmester krumplit főzött,
Királylánnyal kergetőzött!

Boszorkány a seprűnyélen,
Égen szárnyalt, feketében!

Ettünk, ittunk, jól mulattunk,
Körbeálltunk, táncot roptunk!

Elfáradtunk mind a táncban,
Februári maszkabálban!

A zenészek
Muzsikálnak,
Fürge lábak
Táncot járnak,
Járja Sára,
Meg a párja,
Víg a kedvük
Itt a bálba'
Táncol bohóc,
Huszár, medve,
Sanyi manó
Mek-mek kecske,
Mazsola is
Vígan járja,
Böbe baba
Lett a párja,
Sürög-forog
A sok népség,
Reggelig tart
A vendégség!

Minden évben farsang-tájon
fánk díszeleg szép nagy tálon.
Aranyló fánk sok lekvárral,
s némelyiken csokimázzal.

Versenyezzünk fánkevésben
ebben a zord, hideg télben!
Tömjük tele jól hasunkat,
az se baj, ha egy se marad.

Majd süt nagyi holnap újra,
ne gondolj hát most még búra!
Örülj, hogy így farsang-tájon
fánk díszeleg sok nagy tájon!

Maszkot öltök, nem ismersz rám,
pedig így is én vagyok.
Hópihéből varrták ruhám
dolgos kezű angyalok.

Mellém ugrik egy nyulacska,
szürke farkas követi:
„Nem eszlek meg, te kis csacska!” –
s gurgulázva neveti.

Királylány és barna mackó
együtt ropják a táncot,
Piroska és Babszem Jankó
ketten esznek egy fánkot.

Farsan, Farsang, te bolondos!
Csupa móka, kacagás.
Télidőnek vége van most,
minden élő tavaszt vár.

Január, január…
kristályragyogás.
Hó csikordul, szánkó suhan,
nézd csak, mily csodás!

Február, február…
maskarát visel.
Táncot ropunk, fánkot falunk,
mulatságra fel.!

Március, március…
furcsa fény ragyog.
Könnyük csorog, pityeregnek
kint a jégcsapok.

Április, április…
csalfán int neked.
Hol rád nevet, hol áztatja
borzas tincsedet.

Május, május – tarka rét…
pitypang-pihe száll.
Fusson a szél, pelyheiket
hintse, hintse már!

Június, június…
iskolaszünet.
Hinták, csúszdák, patakpartok
várják jöttödet.

Július, július…
nyár van, perzselő.
Hív a tópart, sátortábor,
árnyas hegytető.

Augusztus, augusztus…
új kenyér hava.
Árokparti napfény-party,
holdas éjszaka.

Szeptember, szeptember…
csősz jár a hegyen.
Kiskertekben alma, körte,
szőlő megterem.

Október, október…
rőt ruhában jár.
Csipkebogyót, diót, makkot
érlel a határ.

November, november…
télre vetkezik.
Fuvallata völgyre, bércre
deret penderít.

December, december…
gyertyafény dereng.
Áldott ünnep fénye lengi
be a végtelent.

(2013. január 6.)