Egy kicsi katica ébred,
röppen az álom szeméből,
mosdatja mind a hat lábát,
elég volt a hosszú télből.

Két kicsi katica ébred,
potrohukat domborítják,
szárnyaikat fényesítik,
pöttyeiket csinosítják.

Hét kicsi katica ébred,
kidugják fejük a napra,
szellőcske köszönti őket,
csápjaikat cirógatja.

Száz kicsi katica ébred,
táncra kel velük a szél is,
szélrózsa szirmain szállnak,
piroslik tőlük az ég is.

Kiszebáb, szalmabáb,
havat szór a vaslapát.
Pedig bizony, de jó volna,
ha a tél már behódolna,
nem szórná a pelyheket,
csitulna a fergeteg,
nem vágtatna, szökkenne,
nyargalna a völgyekbe,
nem vacognánk remegve,
s nem hűtené jegesre
odalenn, a part alatt
a hullámzó nagy tavat!
 
Kiszebáb, szalmabáb,
csuda klassz a maskarád!
Jól nézel ki, remekül!
A tél biztos menekül,
ha meglátja üstököd.
Bokrok alá sündörög,
aztán iszkol hanyatt-homlok,
megkerülve tavat, dombot.
Erdők mélyén tántorog,
s ha a jégcsap rácsorog,
havat, tócsát hátrahagy,
elkullog a fák alatt.
 
Rőzseláng és vaslapát,
télkergető maskarák,
lobogjatok, zörögjetek,
fusson a tél előletek!

(2013. február 6.)

Fagyos téli februárban
Farsang volt az óvodában.

Beöltöztem katicának,
Pettyes szárnyú bogárkának.

Méhecskével táncot jártam,
Sok-sok vidám jelmezt láttam!

Elmesélem mindet sorba’,
Mintha te is láttad volna!

Szarvasbogár szarvat hordott,
Pillangóval forgolódott.

Varázslónál varázspálca,
Térdig ért a nagy szakálla.

Kerek volt a focilabda,
Lejtőn gyorsan legurulna!

Cinegének kék a szárnya,
Feje búbján bóbitája.

Tűzoltó a tüzet oltja,
Poroltóját hátán hozta.

Űrhajós is járt a bálban,
Tiszta fehér űrruhában.

Kéményseprő létrát hozott,
Elefánttal barátkozott.

Százszorszép csak illatozott,
Szirmaival hajladozott.

Az orvosnál volt egy táska,
Betegeket megvizsgálta.

Napocskának sugarában
Gyönyörködtünk mindahányan.

Pöttyös kalap volt a gombán,
Gallért viselt a kabátján.

Eljött a kis teknősbéka,
Zöld volt minden ruha rajta!

Volt egy matróz vasmacskával,
Integetett kalapjával.

Ördög is volt vasvillával,
Fogócskázott Piroskával!

Brummogott a barnamedve:
Mézet enni volna kedve!

Táncosnőnek ezer fodra
Pörgött a nagy vigalomba’!

Egy kis vitéz pajzsot viselt,
Ezüstszínű kardot cipelt.

Piros volt a bohóc orra,
Fekete a három gombja.

Fehér volt az angyal szárnya,
Csillogott a glóriája!

Mosolygott a kicsi törpe,
Hableánnyal táncolt körbe.

Szakácsmester krumplit főzött,
Királylánnyal kergetőzött!

Boszorkány a seprűnyélen,
Égen szárnyalt, feketében!

Ettünk, ittunk, jól mulattunk,
Körbeálltunk, táncot roptunk!

Elfáradtunk mind a táncban,
Februári maszkabálban!

A zenészek
Muzsikálnak,
Fürge lábak
Táncot járnak,
Járja Sára,
Meg a párja,
Víg a kedvük
Itt a bálba'
Táncol bohóc,
Huszár, medve,
Sanyi manó
Mek-mek kecske,
Mazsola is
Vígan járja,
Böbe baba
Lett a párja,
Sürög-forog
A sok népség,
Reggelig tart
A vendégség!