Felhő közeleg, beborul az ég,
zúg és dübörög, fenyeget a jég!
Mindent letarol, ami üde, zöld!
Mindjárt ideér! Megremeg a föld.

Csattog, kavarog, lezuhan az ég,
dörgő riadó: megered a jég!
Fákat csupaszít, töri, ami zöld.
Hol van menedék? Könyörög a föld.

Zápor előtt, zápor után,
mindig ugat az én kutyám:
zápor előtt a felleget,
zápor után a kék eget.

De ha megzúdul a zuhé,
húzza farkát lába közé.

Csepp, csepp,
csepereg –  
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag –
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment –
jót esett:
Fűnek, fának
jólesett.