Versek állatokról

Régi jó időből
Elfolyt a méz a köpűből,
A köpű is romba:
Beléesett egy vén medve
Világfájdalomba;
Dirmeg idébb, dörmög odább,
Hangja szép goromba:
Hej! nem így volt, más világ volt
Fiatal koromba!

Nem őrizte akkor a méh
Szuronnyal a mézet,
A szamóca és a málna
Bővebben tenyészett;
Nem volt ilyen hosszu a tél -
Alighogy a talpam
Fölfelé is, lefelé is
Egyszer végignyaltam.

Csöve nem volt a vadásznak,
Az oláhnak botja -
Sem pedig így megviselve
Bundám állapotja.
Zöld erdőben, zöld mezőben
Barangolva bátran,
Kiskirályi méltósággal
Tetszésemre jártam.

Akkor minden tüskebokron
Nem volt ennyi fészek:
Mély odúból huhogtak az
Udvari zenészek;
Tele szájjal énekeltek;
Szélesen és hosszant;
Ez az apró sok csicsergés
Engemet csak bosszant.

No de 'iszen, bár nehezen,
Tűröm, amig tűröm,
Bölcseségem a világnak
Fogaim közt szűröm;
S ha nem akarja bevenni
A jó tanulságot:
Felfalom egy ásítással
Az egész világot.

Arany János: Régi jó időből

 

Régi jó időből

Elfolyt a méz a köpűből,
A köpű is romba:
Beléesett egy vén medve
Világfájdalomba;
Dirmeg idébb, dörmög odább,
Hangja szép goromba:
Hej! nem így volt, más világ volt
Fiatal koromba!

Nem őrizte akkor a méh
Szuronnyal a mézet,
A szamóca és a málna
Bővebben tenyészett;
Nem volt ilyen hosszu a tél -
Alighogy a talpam
Fölfelé is, lefelé is
Egyszer végignyaltam.

Csöve nem volt a vadásznak,
Az oláhnak botja -
Sem pedig így megviselve
Bundám állapotja.
Zöld erdőben, zöld mezőben
Barangolva bátran,
Kiskirályi méltósággal
Tetszésemre jártam.

Akkor minden tüskebokron
Nem volt ennyi fészek:
Mély odúból huhogtak az
Udvari zenészek;
Tele szájjal énekeltek;
Szélesen és hosszant;
Ez az apró sok csicsergés
Engemet csak bosszant.

No de 'iszen, bár nehezen,
Tűröm, amig tűröm,
Bölcseségem a világnak
Fogaim közt szűröm;
S ha nem akarja bevenni
A jó tanulságot:
Felfalom egy ásítással
Az egész világot.

 

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
                                                    
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
                                                      
Hogyha jól bevacsoráztak
szűk lett nékik az a ház,
s előfordult ilyenkor,
hogy kívül rekedt Sün Balázs.
                                       
Furakodott, nyomakodott,
morgott, perelt dühöngve.
Semmit se ért, mit tehetett,
lefeküdt a küszöbre.
                                                                      
Telt az idő, múlt az idő,
éjre éj és napra nap.
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

Bővebben: Csukás István: Sün Balázs

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Odvas fában vadméhek
Don-diri-dongó
Zongó-bongó
Gyűjtik a zamatos,
Friss mézet.


Éhes mackó széjjelnéz:
Brummogi mackót
Irgum-burgum
Csalja a zime-zum
Lépesméz.

Zengő méhek, nézzétek!
Brummogi mackó
Torkos mackó
nyalja a zamatos,
Friss mézet.

Loncsos mackó, megjárod!
Zümmögi méhek
Nem sajnálják
Tőled a zime-zum
Fullánkot.

Odvas fában vadméhek
Brummogi mackót
Százan szúrják,
Vége van a falánk
Kedvének.

 

 

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Kőrisfára varjú röppen,
minden tolla fekete.
Vígan látja: sajtot rejt a
nadragulya levele.
Mint a villám, lecsap rája,
csőre csípi ügyesen.

Bővebben: Donászy Magda: Varjú-kár

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról

A sün mindig kesztyűs kézzel
Bánik tüskés kedvesével.
No nem azért, mert jópofa,
Megvan rá a jó oka...

Asszonykája hátsó fele
Szúrósabb, mint természete!

 

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról

Örvend a kis szurikáta,
Mert mégsem kap szurikát ma.
Napok óta gyengélkedik,
Teát iszik, alig eszik.

Szegénynek még tegnap este
Oly lázas volt pici teste.
Vacogott a paplan alatt,
Úgy sírt, könnye alig maradt.

Aggódott is mamája,
Nincs gyógyír a bajára.
Egész éjjel őrködött,
S hajnalban felöltözött.

Bővebben: Duga Boglárka: Szurikáta

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Bővebben: Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról

Pocok kocog a piacra,
vele tart az ürge,
találkoznak a hörcsöggel,
az egérrel meg a borzzal,
együtt megy a csürhe.

Ámuldoznak a kofák:
Hát ezek meg kicsodák?
Kicsodák, micsodák?

Korgó gyomrú,
szőrös, borzas figurák!

 

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Tehén

Az alomra heveredett
fáradtan a tehénke,
álmában a gazda helyett
ő ült föl a szekérre.

Kiscsikó

Jó leszek, ha ló leszek,
szénát, zabot jól eszek,
és ha végül jóllakok,
így köszönök: Lónapot!

Szamárság

A szamarat kiskorába
beíratták iskolába,
tudós nem lett ugyebár,
csak kicsiből nagy szamár.

Kiskecske

Körömcipőben
sétál a kiskecske,
szép a frufruja,
tán be is van festve.

Kismalac

Uí, uí, kismalac,
a vályúhoz mért szaladsz?
Korai az most még,
nincsen benne moslék.

Kakas

Kukuríkúúúúúúú!
igen fontos a közlendő:
összekoccant két tojás,
jöjjön azonnal a mentő!

Tyúkanyó

Kotkodács, kotkodács,
itt készül a tojás!
Emberek, ha vesztek,
hát rántottát esztek.

Csibe

Csöpp csibe szól: „Csip. Csip,
csipegetek itt, itt,
kukoricakása,
bögyöm a lakása!”

Ludak

Ej de mérgesek a ludak,
azt mondják: „Gá, gá, gá, gá,
ha nem kapunk enni rögvest,
elmegyünk világgá-gá-gá!”

Kacsák

Háp, háp, háp,
futnak a kacsák,
kezdődik a kacsa-torna,
csupa kacsa a csatorna.

Kutyusom

„Vaú, vaú!” – kiskutyusom,
Bodri ugat,
szeretné nyakon csípni
a hangomat.

Cicamosdás

Cica mosakszik
a talpát nyalva,
mint pici szappan
habzik a nyelve.

Egérke

Kisegér, te kisegérke,
mit ennél meg ma ebédre?
Ha nem kap el a cica, hát
befalom én a cicát!

Birka-firka

Ezt a firkát birka írta,
írta míg a cerka bírta,
amíg csak az irka bírta
íródott a birka-firka,
így lett hát tele az irka.

Ballada a százlábúról

Cipőboltba ment a százlábú,
Hogy új cipőt vegyen,
De a boltban nem volt annyi cipő,
Hogy mindegyik lábára legyen.
Cipő nélkül pedig
Nagyon  fázott a lába,
Így hát nem is ment
Többé iskolába.

PiCinke vers

Deres ágra cinke száll,
hideg holdfényt vacsorál.
Se sapkája, se cipője,
a lélek kifagy belőle.

Feledékeny hörcsög

Szerda van ma, vagy csütörtök,
Ezen tűnődik a hörcsög.
 Se nem szerda, se csütörtök,
Régen elvitte az ördög.

Orángután

Orángután, orángután,
mért bámulsz rám olyan bután,
elfogyott a propán-bután,
netán fesze ütött kupán?
Orángután, orángután,
nézd csak mennyi banán a fán!
 Megtömném a bendőm, az ám,
lennék én is orángután!

Szúnyogirtó

Csicsereg a fecske:
van szúnyog, van legyecske.
nem menekül egy se,
megy a fecske-begybe.



Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról

Szállj le, lepke, magot adok!
Ha megeszed, többet adok.

Mint a szirom, szép a szárnyad,
ékessége vagy a nyárnak.

Bővebben: Fecske Csaba: Lepkehívogató

Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról

1. oldal / 14

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.