Régi jó időből
Elfolyt a méz a köpűből,
A köpű is romba:
Beléesett egy vén medve
Világfájdalomba;
Dirmeg idébb, dörmög odább,
Hangja szép goromba:
Hej! nem így volt, más világ volt
Fiatal koromba!

Nem őrizte akkor a méh
Szuronnyal a mézet,
A szamóca és a málna
Bővebben tenyészett;
Nem volt ilyen hosszu a tél -
Alighogy a talpam
Fölfelé is, lefelé is
Egyszer végignyaltam.

Csöve nem volt a vadásznak,
Az oláhnak botja -
Sem pedig így megviselve
Bundám állapotja.
Zöld erdőben, zöld mezőben
Barangolva bátran,
Kiskirályi méltósággal
Tetszésemre jártam.

Akkor minden tüskebokron
Nem volt ennyi fészek:
Mély odúból huhogtak az
Udvari zenészek;
Tele szájjal énekeltek;
Szélesen és hosszant;
Ez az apró sok csicsergés
Engemet csak bosszant.

No de 'iszen, bár nehezen,
Tűröm, amig tűröm,
Bölcseségem a világnak
Fogaim közt szűröm;
S ha nem akarja bevenni
A jó tanulságot:
Felfalom egy ásítással
Az egész világot.

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
                                                    
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
                                                      
Hogyha jól bevacsoráztak
szűk lett nékik az a ház,
s előfordult ilyenkor,
hogy kívül rekedt Sün Balázs.
                                       
Furakodott, nyomakodott,
morgott, perelt dühöngve.
Semmit se ért, mit tehetett,
lefeküdt a küszöbre.
                                                                      
Telt az idő, múlt az idő,
éjre éj és napra nap.
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

Bővebben...

Odvas fában vadméhek
Don-diri-dongó
Zongó-bongó
Gyűjtik a zamatos,
Friss mézet.

Éhes mackó széjjelnéz:
Brummogi mackót
Irgum-burgum
Csalja a zime-zum
Lépesméz.

Zengő méhek, nézzétek!
Brummogi mackó
Torkos mackó
nyalja a zamatos,
Friss mézet.

Loncsos mackó, megjárod!
Zümmögi méhek
Nem sajnálják
Tőled a zime-zum
Fullánkot.

Odvas fában vadméhek
Brummogi mackót
Százan szúrják,
Vége van a falánk
Kedvének.

 

 

Kőrisfára varjú röppen,
minden tolla fekete.
Vígan látja: sajtot rejt a
nadragulya levele.
Mint a villám, lecsap rája,
csőre csípi ügyesen.
Bővebben...

A sün mindig kesztyűs kézzel
Bánik tüskés kedvesével.
No nem azért, mert jópofa,
Megvan rá a jó oka...

Asszonykája hátsó fele
Szúrósabb, mint természete!

 

Örvend a kis szurikáta,
Mert mégsem kap szurikát ma.
Napok óta gyengélkedik,
Teát iszik, alig eszik.

Szegénynek még tegnap este
Oly lázas volt pici teste.
Vacogott a paplan alatt,
Úgy sírt, könnye alig maradt.

Aggódott is mamája,
Nincs gyógyír a bajára.
Egész éjjel őrködött,
S hajnalban felöltözött.

Bővebben...

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Bővebben...

Pocok kocog a piacra,
vele tart az ürge,
találkoznak a hörcsöggel,
az egérrel meg a borzzal,
együtt megy a csürhe.

Ámuldoznak a kofák:
Hát ezek meg kicsodák?
Kicsodák, micsodák?

Korgó gyomrú,
szőrös, borzas figurák!

 

Szállj le, lepke, magot adok!
Ha megeszed, többet adok.

Mint a szirom, szép a szárnyad,
ékessége vagy a nyárnak.

Bővebben...

Erőszakos fráter vagyok,
állandóan rágcsálgatok.
Addig eszek, addig rágok,
amíg mozdulatlan bábbá válok.

Színem tarka, szivárványos,
pöttyös, foltos, csíkos, sávos.
Talán nem is tudhatod,
hol rejtőzök, lapulok?

Bővebben...