Versek a tűzről

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek a tűzről

Tűzmadár járt a kertemben,
szivárványos, kényes,
pázsitomra szállott
le a fényességes.

Bokraim közt lépegetett
aranyos-begyesen,
szedegette, emelgette
lábait kecsesen.

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek a tűzről

Lehet barát vagy ellenség,
attól függ, hogy hol lakik…
etetheted száraz gallyal:
azt hiszed, hogy jóllakik?

Óriási az étvágya,
felfal minden éghetőt.
Elszabadul, s megmar mindent:
bútort, függönyt, háztetőt.

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek a tűzről

Fenn a hegyen,
körbe-körbe,
Tűztáncot jár
három törpe.

Rátiporva
kőre, rögre,
azt huhogják
megpörögve:

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek a tűzről

Eldobtam egy gyufát, s legott
hetyke lobogásba fogott,
lábhegyre állt a kis nyulánk,
hegyes sipkájú sárga láng,
vígat nyújtózott, furcsa törpe,
izgett-mozgott, előre, körbe,
lengett, táncolt, a zöldbe mart,
nyilván pompás tűzvészt akart,

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek a tűzről

Tűz a házam, ispiláng,
hegyes tornya rőzseláng.
Piros-sapkás emberke
mákot kaszál kertembe'.

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek a tűzről

Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
szélben jegenyefa volnék,
földön apám fia volnék.