Versek a színekről

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek színekről

Kék az ég és kék a zöld,
kék a fa és kék a föld…
Kék a madár, kék a tó,
kéken kék a kék folyó.

Kék a ház és kék a lány,
kék a hegy és kék az árny…
Kék a Nap és kék a folt,
kéken kéklik fenn a Hold.

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek színekről

Hegyre ült fel most a kék,
majdnem olyan, mint az ég.
Levelekbe szállt a zöld,
telehinti a mezőt;
piros, kék, meg sárga:
mezők virágára.

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek színekről

Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek színekről

Színes festék, tarka tinta
képet fest a rajzpapírra.
Szorgalmas, kis gyerekkezek
pingálják a festményeket:

Kék tinta van az irkámba’,
rózsaszín a babám lába.
Sötétbarna a fák törzse,
piros masnit hord az Örzse.

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek színekről

Sötétbarna, mahagóni,
paripán jó lovagolni.

Cukor, liszt vagy só az égen?
Bárányfelhők hófehérben.

Felhő sincsen, ragyog az ég,
óceánszín, tolul a kék.

Ózon kell az öreg Földnek:
pompáznak az örökzöldek.

Tulipánfa lila lepel,
szirmát bontja, úgy ünnepel.

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek színekről

Kék, kék, kék.
Kék az ég.
Babám szeme s a nefelejcs
az is kék.

Zöld, zöld, zöld.
Zöld a fű, a falevél.
Zöld a fürge
kicsi gyík,
kezed közül kisiklik.

Magyar irodalom - Gyermekversek - Versek színekről

A
kék, a piros meg a sárga,
rengeteg szín jó barátja.
Amúgy meg mind kedves rokon,
pöffeszkednek rajzlapokon.

Elnyújtózik, s szól a sárga:
„fogócskázzunk valahára!”
Unatkozik, az a baja,
ő is csak egy apró paca.