Sudár a fenyőfa,
díszes a ruhája,
karácsony idején
felölti magára.

Ága közt zene szól,
csúcsain hósapka.
Gyerekek éneklik:
– Jöjj hozzánk, Jézuska!

Fenyőillat, gyertyafény.
Szent karácsony éjjelén
csillag után három király
a jászolhoz odatalál.

 „Megszülettél, kicsi szentem”–    
szól Mária Betlehemben. –
„Jézus lesz a neved, kincsem,
nálad nagyobb áldás nincsen.”

Oh, Jézusom, kis Jézusom,
jászolodra nézek.
Advent fénylik, telve szívem,
hozzád száll az ének.

Gondolatom arra kószál,
hol a csillag ébred,
ilyenkor a kóbor lélek
is csak hozzád téved.

Szalma zizzen, gyanta csöppen,
ég a gyertya: három.
Negyedikkel, mint a csillag,
pislant a karácsony.

Az óra most mesét ketyeg.
Szobám csodára vár,
a csendbe ásít ablaka,
a végtelenbe tár.

A Hold az éj fenyődísze,
de nincsen egymaga,
az égen ott van Jézusunk
vezérlőcsillaga.

S amott pihen sok óarany
kicsinyke pilla még.
Sötét, de mint a fényfüzér,
kigyúl a messzeség.

Elérkezett már december,
foga van a télnek,
házak meghitt melegében
kis gyertyácskák égnek.

Faluvégi házikóban
fénylik minden ablak.
E takaros, kicsiny házban
iskolások laknak.

Édesanyjuk vacsorát főz,
apjuk mesél nékik.
– Szóljon most a karácsonyról! –
kedvesen azt kérik.

Mosolyog az édesapjuk:
– Szívesen mesélek,
hisz karácsony a legszebb
ünnepe az évnek.

Megszületett a kis Jézus –
mindenki őt várta.
Boldogságot, melegséget
hozott a világra.

Decemberben e napon van
születése napja,
ezt ünnepli kerek Földünk
apraja, és nagyja.

Ünneplőbe öltöztetjük
szívünk, és a lelkünk -
szép karácsony érkezését
boldogan köszöntjük.

Kis angyalkák csilingelnek,
suhannak a szárnyak…
apró égi tünemények
szobácskánkba szállnak.

Kezükben egy arany csengő,
fehér szárnyuk lebben…
ilyen csodát nem festhet le
egy művész sem szebben.

Hófehér a ruhácskájuk,
csillogó a szárnyuk,
fáról fényes csillagszóró
sziporkázik rájuk.

Tündöklően szikráznak,
lebbennek a szárnyak…
hófehér kis angyalkák
házról-házra járnak.

Kedves hangjuk úgy csilingel,
akár száz kis csengő…
láthat majd a gyermek ilyent
akkor is, ha megnő?

Biztos láthat: anyáék is
boldogan csodálják…
hófehér kis angyalkákat
a szívükbe zárják.

Leteszik a karácsonyfát
szobánk közepére,
s búcsút intve tovaszállnak
a csillagos égbe.

Téli éjen fények gyúlnak,
szél zenél a fákon,
lengő pelyhek tornyosulnak,
dunna ring az ágon.

Téli éjen csengők szólnak,
száll a hangjuk szépen -
karácsonyi dallamokat
csengetnek az éjben.

Téli éjen pelyhek lengnek,
libbennek az ágon,
lámpafénynél tündökölnek,
mint egy lenge fátyol.

Téli éjen szikra villan,
lámpa gyúl az éjben…
karácsonyi fényes csillag
tündököl az égen.

Téli éjen lámpák gyúlnak
karcsú fenyőágon,
nagy harangok megkondulnak:
Itt van a karácsony!

Megszólal sok apró csengő,
érces hangjuk lágyan zengő.
Azt zenélik minden ágon:
Karácsony van a Világon.

Szent karácsony éjjelén
táncot jár a gyertyafény.
Meghittség, és szeretet
melengeti szívedet.

Szívem kitárom:
itt a karácsony!
Eljött az ünnep,
zengve hív minket.

Tarka fenyőfán
gyertyafény lobban,
gyermekek szíve
egyszerre dobban.

Ünnepi fényben
úszik az ég is…
ünneplő szívvel
éneklek én is.

Érces hangon szól a csengő,
itt van a karácsony.
Aranyfényű csengő csillog
ringó fenyőágon.

Apró gyertyák fénye lobban,
tündöklően fénylik,
szüleikkel a gyermekek
áhítattal nézik.

Kis Jézuska születését
ünnepeljük most meg,
ez adja a meghittségét
ennek az ünnepnek.