Volt egy angyal: picike,
teste, szárnya: kicsike.
Mi lehetett a neve?
Azt nem tudja senkise’!
 
Angyal-manó: így becézték,
még a széltől is megvédték;
de hiába cseperedett,
egy cseppet sem növekedett.
 
Az angyalnak mi a dolga?
A mi manónk azt gondolta:
karácsonykor örömszerző
feladata a legelső.
 
Jó gondolta, jól sejtette,
közeledett a szenteste.
Minden angyal messze szállott,
szebbé tették a világot.
 
– Viszek én is boldogságot,
örömosztó vidámságot!
Angyal-manó így tűnődött,
míg víg kedvvel készülődött.
 
Röppent erre, röppent arra,
nézett balra, nézett jobbra:
karácsonyfák tündököltek,
mit angyalok díszítettek.
 
Majdnem el is szomorodott,
ám valamit megpillantott:
faluszéli öreg házban
apró fenyő állt magában.
 
Odarepült, be is nézett,
sírást hallott, nem beszédet.
Kisgyermekek sírdogáltak,
hisz örömet nem találtak…
 
A szobában fa álldogál:
üde zöld, mely  mégis kopár,
szomorúan, dísztelenül,
szegénységtől meztelenül…
 
– A kulcslyukon besurranok,
szerencse, hogy pici vagyok!
Amit mondott, meg is tette,
a szeretet röpítette.
 
Angyal-varázs, angyal-pálca,
angyal-csoda szállt a fára:
lett belőle karácsonyfa,
feldíszített karácsonyfa…
 
A fa alatt sok-sok játék,
örömhozó szép ajándék!
Énekszó szállt fel az égbe,
fel a havas messzeségbe.
 
Angyal-manó fürgén surrant,
ajtó résén el is illant…
Szíve megtelt boldogsággal,
örömszerző vidámsággal.
 
Magában meg gondolkodott:
– Milyen jó, hogy kicsi vagyok,
ügyesebb is, mint a nagyok!

Hópihe-csillám
landol a pillán,
tó fagyos medrén
jég ragyog.

Szállnak a varjak,
hóember baktat,
dermedt kezében
sétabot.

Nézd, földet érve
tél ölelése
csillan a fázós
völgyeken!

Angyalok szállnak,
szívmeleg árad,
fénylik e boldog
ünnepen.

(2012. december 15.)

Jégtopánban jár december,
hó leng ég és föld között,
erdők, bércek minden fája
csipkeingbe öltözött.

Csillagjárta égi úton
Hold ezüstje andalog,
hófellegek fodrán ülve
dalolnak az angyalok.

Földöntúli daluk zengő,
örömteli üzenet,
hirdeti, hogy Betlehemben
csodás kisded született.

Áhitat és öröm járja,
lengje át e szép estét,
s verjen tanyát minden szívben
szeretet és békesség!

(2012. december 14.)

Roppan a hó,
szélfútta.
Letekint ránk
Jézuska.

Jégcsapokon
csend-cseppek
cseperészve  
elvesznek.

Betlehemi
Szenteste:
betakargat
langy leple.

Két puha kar
álmot ring.
Betekint, s egy
angyal int.

A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.

– Térjetek be, jó vándorok,
szárnyatokra köd szitál!
Karácsonykor értetek is
könnyezik a gyertyaszál!

– Térjetek be, s mondjátok el,
Kisjézusunk merre jár!
A sok kedves kisgyermekre
minden házban rátalál?

A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.

Kedves Jézus!
Úgy izgulok, mi lesz.
Muszáj várni karácsonyig?
Kérlek, kicsit siess!

Anyuék is örülnének,
tudom, ők is várnak.
Örvendeztesd meg mielőbb
drága  nagymamámat!

És az öcsém?
Huncut kis tekergő!
Minden éjjel azt hallja, hogy
csilingel a csengő.

Kedves Jézus!
Másként nem is lehet.
Ugye, most már megesik majd
rajtam is a szíved?

Csend ült rétre, völgyre, bércre,
hó-illatú esti csend.
Ág se moccan, lomb se rezzen,
lám, a szél is elpihent.

Nem fúj testes hóbuckákat,
nem ráz kopár gallyakat,
elcsitult egy fenyőágon,
szótlan, szinte hallgatag.

Harang szól az esti csendben,
gyertya fénylik, s halld: amott
apró csengők csilingelnek
karácsonyi dallamot.

Pilinkélő hó szikrázik,
völgyön, bércen hűs lepel…
csillag gyúl a messzi égen,
lám, a menny is ünnepel!

Örömódát dúdol ajkunk,
a szeretet szép dalát…
csillámfényű varázs lengi
át az egész éjszakát.

(2012. december 02.)

Ó, Jézuska, Jézuska!
Karácsonyod mit hoz ma?

Fenyőillat-éjjelen
szereteted meglelem.
Kis szívemben ott találom,
mint a kincset, jól bezárom.
Ó, de hiszen gazdag vagyok,
s akkor lesz több, hogyha adok!

Ó, Jézuska, köszönöm
földi s égi örömöm!

Sudár a fenyőfa,
díszes a ruhája,
karácsony idején
felölti magára.

Ága közt zene szól,
csúcsain hósapka.
Gyerekek éneklik:
– Jöjj hozzánk, Jézuska!

Fenyőillat, gyertyafény.
Szent karácsony éjjelén
csillag után három király
a jászolhoz odatalál.

 „Megszülettél, kicsi szentem”–    
szól Mária Betlehemben. –
„Jézus lesz a neved, kincsem,
nálad nagyobb áldás nincsen.”