Kezdődik az iskola
Úgy szeretnék orvos lenni
– életeket megmenteni. –
Letörölni bús könnyeket,
s visszaadni életkedvet.
Ám addig még hosszú az út,
le kell győzni sok buktatót.
Helyt kell állni még pár évig,
míg eljutok a végcélig.
Általánosban még egy év,
aztán középiskolás lét.
Egyetem is eljön végre,
nem lesz panasz az erőmre.
Hogy is lenne, hiszen küzdök,
s naponta új erőt gyűjtök.
Úgy érzem, hogy ilyen áron
valóra válik az álom.
S amikor majd orvos leszek,
mindent tisztességgel teszek.
Jót csak jól szabad csinálnom,
betartani ezt kívánom.
gyerekektől népesek,
valahogyan még a nap is
szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
minden kezdő kisdiák:
az iskola előttük is
kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
a tétova kis kezek:
csengő-bongó szép szavakkal
telnek majd a füzetek...
Ma, amikor útnak indul
a sok kicsi iskolás,
kívánjuk, hogy öröm legyen
számukra a tanulás!
Rajzoltam egy piros házat,
ki is lakjon benne?
Színes őszi falevélből
egy nyuszi jó lenne!
Elkezdem a pocakjánál,
második a feje,
bordó lesz a lábacskája,
zöld levél a keze.
Hoszzú füle sárga, barna,
farkincája kerek.
Fogd a tollat, rajzolj neki
orrot, szájat, szemet!
Hátamon már
az új táska,
indulhat az
iskoláska.
Még kísérhetsz
egy-két hétig,
első betű
írásáig.
Attól kezdve
minden reggel
megyek majd
a gyerekekkel.
De ha akarsz,
délidőben,
eljöhetsz még
mami értem.
Megnyílott az óvoda,
varázslatos palota.
A falakról vidám bábok
kuncogják a nagy világot.
Itt nevetgél sok barát,
felfedezünk száz csodát,
hát… amikor széjjelnézek,
látom, milyen jó kis székek
Iskolába menni jó!
Táskámban már minden benn:
összes könyvem, füzetem,
korong, gyurma, hurkapálca,
színes, radír, toll, ceruza
kréta, ecset, vonalzó –
sok kincsem van, csuda jó!
Tavasszal az óvodában
daduskámtól elbúcsúztam.
Dehogy vártam szeptemberre!
Mégis eljött ma reggelre.
Szívesebben labdáznék még,
bújócskáznék, kirándulnék. Bővebben...
ó, de kár ez, ó de kár!
Fecskemadár útra indul,
fehér gólyánk messze száll!
Leengedjük a strandlabdát,
gumicsónak megpihen…
és a táskám, háti táskám
útra készen felveszem.
Vár az udvar, vár a suli,
vár a pad, a gyerekek,
mégis az a legszebb öröm,
ha tanítóm integet.
Átölel és megcirógat:
„Mennyit nőttél bogaram!”
Gyere! Kezdjük, csengettek már,
sok a dolgunk, munka van!
Bővebben...
Ősszel már iskolába megyek.
Bizony, ilyen nagy vagyok!
Fejemben kérdésekből hegyek…
Ugye, ott is játszhatok?
Velem jön néhány jó barátom.
Ugye, anya, elkísérsz?
Egyedül veszem le kabátom.
Kinevetik, aki sír?
Lesz ceruzám, könyvem, füzetem.
Táskám nem lesz nehéz?
A sormintát szépen követem.
Ugye, Mackó is befér?
Megtanulok olvasni, írni.
Számolni már jól tudok.
Hogyan fogok nyugodtan ülni?
Most egész nap szaladok.
Kopog már a barna dió,
véget ért a vakáció.
Vidám ruhák, fénylő szemek,
gyülekező gyereksereg.
Mint a fecskék messze délre,
készülnek az új tanévre.
Villanydrótjuk iskolapad,
kedvük alatt majd leszakad.
Fiú, leány cseveg, csipog,
csupa emlék, csupa titok.
Patak vize, erdő zöldje
zsong szavukkal körbe-körbe.
Lopva még itt bolyong a Nyár
a fák és házsorok között,
ám az iskola nyitva már,
és új ruhába öltözött
a sok-sok pad, a fal, a tábla,
és friss az ablakok virága.
Az osztály újra összegyűlt,
– a napsütötte sok gyerek –,
a sok-sok arc mind felderült,
sorolva az emlékeket:
ki erre járt, ki arra volt,
a sok emlék szinte dalolt.
