Fiók létrehozása
A honlapra csak a letöltésekhez és az üzlet használatához kell regisztrálni.
Hungarian English French German Italian Polish Portuguese Spanish

Mesék, történetek Mikulásra

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. PDFNyomtatásE-mail

Magyar irodalom - Mesék, történetek - Ünnepek - Mikulás

     A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos bácsi haladt lefelé. Az út szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
     – Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
     Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
 

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. PDFNyomtatásE-mail

Magyar irodalom - Mesék, történetek - Ünnepek - Mikulás

    Borzontorz (és persze az ő Árnyéka) az ősz legvégén ünnepelte negyedik születésnapját.  Pontosabban nem is ő ünnepelte igazán, hanem azok, akik számára fontos volt, hogy Borzontorz négy évvel azelőtt meglátta a napvilágot: Anya, Apa, Nagymama, Nagyapa és Gyöngy, Borzontorz nővére; sőt, még a nagyszoba szekrényéből nyíló „másik szobában” a Tükörkép is, sőt az egész nagyszoba, sőt tulajdonképpen az egész lakás mindenestől (a kicsi Bátorságoroszlántól a zöldszemű jegyajándék-rádión át egészen a Nagymama félelmetesen hatalmas díványáig, melyet még a falusi házból való költözéskor szállítottak oda Borzontorz születésekor). 
     Ebben a nagy ünnepi hajcihőben valójában Borzontorz nem is nagyon tudta mennyi is az a „négy” egészen pontosan. Apa elmondta ugyan, hogy az annyi, mint a kezén lévő ujjak száma, ha nem számítjuk hozzá azt az ujjat, amelyik „elment vadászni”, csak azt, amelyik „meglőtte”, „hazavitte”, „megsütötte” és végül amelyik „mind megette, megfájdult a hasa tőle”.
    
 

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. PDFNyomtatásE-mail

Magyar irodalom - Mesék, történetek - Ünnepek - Mikulás

Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell.
 

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. PDFNyomtatásE-mail

Magyar irodalom - Mesék, történetek - Ünnepek - Mikulás

     Nem meséltem semmit magam, magamnak, magamról úgy, ahogy szokta, mert azt vártam, hogy egészen beesteledjen, és Télapó becsöngessen az ajándékommal.
     - Ugye, anyu, nekem a Télapó hozza az ajándékot?
     - Ő, ő, persze hogy ő – bólogatott anyu.
     - Mindenkinek, Bucikám – erősítette meg anyu, és gyanakvó pillantást vetett rám.  Nem értette, hogy mit akarok ezzel a faggatózással.
     - És mondd, anyu, őneki ki ad ajándékot?

 

Ma 2010. március 11., csütörtök, Szilárd napja van.

Oldalainkat 14 vendég böngészi
Látogatott oldalak száma 2007 szeptembere óta: : 997751
Ajánlott böngészők a honlaphoz: Firefox, Opera, Google ChromeNem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.