Mesék, történetek Mikulásra

    Ahány ház, annyi szokás – szól a közmondás.  Ez az ünnepekre, például karácsonyra is érvényes.     
    Orsika egy magyar-amerikai családban él, ahol az ünnepekre is vegyes hagyományok jellemzők.  Családjukban Santa (az amerikai Mikulás) hozza a karácsonyfát, néhány nappal az ünnep előtt. Kará-csony éjszakáján aztán ismét visszatér az ajándékokkal is.  
    Az egyik évben Orsi úgy érezte, különösen sokat kell várnia az áhított karácsonyfára.
    – Hozzánk mikor hozza már Santa a karácsonyfát? – kérdezte kétségbeesve. – A többi gyereknek már rég megérkezett – mutatott csöppnyi ujjával a fel-felvillanó ablakok felé. – Lehet, hogy elfeledkezett rólunk?  Bizony, ekkor már sírásra állt pici szája.
    – Dehogyis, Orsikám, csak annyira sok helyre kell fát vinnie, hogy nem tud mindenkihez egyszerre menni. Hidd el, hogy néhány napon belül már mi is gyönyörködhetünk benne! – simogatta meg gyen-géden az orcáját anyukája.
    Néhány nap múlva Orsi arra ébredt, hogy az éjszaka Santa elhozta a fát nekik is, a szokásos levélkével:

santa_levelKedves Orsika!

     Tudod, mióta ilyen nagy lány vagy, mindig megkérlek arra, hogy segíts anyunak a fát feldíszíteni.  Nekem sok apróság számára kell a fákat ünnepivé varázsolnom.
     Múlt évben is olyan szép fa várt reám nálatok, amikor az ajándékokkal tértem vissza, hogy alig hittem a szememnek!
Szeretettel:
Santa


    Orsi valóban sokat segédkezett a fa díszítésében.  Nagyon élvezte azt is, hogy kapott egy icipici fács-kát, amit a szobájába vihetett be. És ugyan minden dísz egy helyre került azon a fácskán, mégis úgy érez-te, hogy az a legszebb kislány-karácsonyfa a világon.
    Santa valóban visszatért néhány nap múlva, sok-sok szép ajándékkal. A két sütit is megette, amit Orsika készített ki neki a fa alá.
    Karácsony reggel a kislány nagy izgalommal kezdte el kibontani a szép, színes csomagokat.  Miköz-ben lehúzta a papírt az egyik doboz tetejéről, hirtelen megdermedt.  Ijedten nézett először a dobozra, majd anyukájára.
    – Anyu, azt hiszem, Santa elrontott valamit!  Ez itt egy Barbie baba!  Most mit csináljunk?
    – Mit tehetünk? – válaszolta édesanyja (akinek a Barbie babák nem tartoztak a kedvenc játékai közé).  – Ha Santa azzal ajándékozott meg, akkor természetesen helyet adunk neki házunkban.
    Orsi arcán nagy megkönnyebbülés futott végig, mert már régen áhítozott a Barbie-ra,  és tovább él-vezte mind az ajándékokat, mind a karácsonyi családi eseményeket: a finom, meleg kakaót, a sütést, az ünnepi illatokat és persze a számtalan ölelést szüleitől.
    Teltek-múltak a napok, az ünnepek. Egyszer Orsi arra ébredt a délutáni pihenőjéből, hogy Santa elvitte a karácsonyfát. Egy kicsit szomorkodott miatta, de tudta, hogy jövőre úgyis visszahozza neki.
    Elszaladt még egy hét. Egyik csütörtökön, a sok-sok hideg, szeles, téli nap után olyan gyönyörű, tavaszi időjárásra ébredtek, hogy a kislány nagy sétára indult anyukájával. Orsi ugrabugrált örömében, annyira élvezte a napocska simogató sugarait.  De egypár lépés után hirtelen megtorpant, és ijedt tekin-tettel mutatott valamire a járdán:
    – Anyu! Odanézz! Ott, a kuka mellett, ott van egy karácsonyfa! Hát ez hogy lehet?
    Anyukája hirtelen nem is tudta, mit szóljon. Szerencsére, nem kellett neki sokáig gondolkodnia, mert Orsi folytatta:
    – Tudom, anya! Biztosan Santa leejtette a szánkójából Zsuzsi néni fáját! Jaj, nem lesz Zsuzsi néni-nek jövőre karácsonyfája?
    – Dehogynem lesz, kicsikém! Kap majd egy újat. Santa soha sem felejtkezik meg senkiről.
    A kislány boldogan szökdécselt tovább az utcán, megnyugodva, hogy még Santa is ejt néha hibát.

 

Kategória: Ünnepek - Mikulás
     Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szer egy ősz szakállú télapó, aki minden télen meglátogatta a gyerekeket. Egyik alkalommal épphogy felpakolta ajándékokkal teli puttonyát a szánjára, befogta a rénszarvasait, s már indulni készült, mikor egy vékony hangocska megszólalt a feje fölül. Kismókus volt az, aki az öreg diófa odújában lakott családjával.
     – Kedves Télapó, te csak az embergyerekeknek viszel ajándékot? Hozzánk mikor látogatsz el? Mi is jók vagyunk. Testvéreimmel sokat segítettünk az anyukánknak a téli elemózsia begyűjtésében!
     Télapó hümmögött valamit a bajusza alatt, majd elindult az ajándékozó körútjára. A Kerekerdő útelágazásánál lelassított a szánjával, és ekkor újabb hangokra lett figyelmes. Az erdő öreg fái súgtak-búgtak körülötte.

Bővebben: Orgoványi Anikó: Mese a Zöldmikulásról

Kategória: Ünnepek - Mikulás
     A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos bácsi haladt lefelé. Az út szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
     – Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
     Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.

Bővebben: Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája

Kategória: Ünnepek - Mikulás
    Borzontorz (és persze az ő Árnyéka) az ősz legvégén ünnepelte negyedik születésnapját.  Pontosabban nem is ő ünnepelte igazán, hanem azok, akik számára fontos volt, hogy Borzontorz négy évvel azelőtt meglátta a napvilágot: Anya, Apa, Nagymama, Nagyapa és Gyöngy, Borzontorz nővére; sőt, még a nagyszoba szekrényéből nyíló „másik szobában” a Tükörkép is, sőt az egész nagyszoba, sőt tulajdonképpen az egész lakás mindenestől (a kicsi Bátorságoroszlántól a zöldszemű jegyajándék-rádión át egészen a Nagymama félelmetesen hatalmas díványáig, melyet még a falusi házból való költözéskor szállítottak oda Borzontorz születésekor). 
     Ebben a nagy ünnepi hajcihőben valójában Borzontorz nem is nagyon tudta mennyi is az a „négy” egészen pontosan. Apa elmondta ugyan, hogy az annyi, mint a kezén lévő ujjak száma, ha nem számítjuk hozzá azt az ujjat, amelyik „elment vadászni”, csak azt, amelyik „meglőtte”, „hazavitte”, „megsütötte” és végül amelyik „mind megette, megfájdult a hasa tőle”.
    

Bővebben: Zeke László: Borzontorz és a Mikulás

Kategória: Ünnepek - Mikulás
Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell.

Bővebben: Bartócz Ilona: Jön a Mikulás!

Kategória: Ünnepek - Mikulás

     Nem meséltem semmit magam, magamnak, magamról úgy, ahogy szokta, mert azt vártam, hogy egészen beesteledjen, és Télapó becsöngessen az ajándékommal.
     - Ugye, anyu, nekem a Télapó hozza az ajándékot?
     - Ő, ő, persze hogy ő – bólogatott anyu.
     - Mindenkinek, Bucikám – erősítette meg anyu, és gyanakvó pillantást vetett rám.  Nem értette, hogy mit akarok ezzel a faggatózással.
     - És mondd, anyu, őneki ki ad ajándékot?

Bővebben: Az egyetlen ajándék (Hárs László nyomán)

Kategória: Ünnepek - Mikulás

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.