Egy húsvét reggelen, nyuszimama így szólt fiacskájához:
– Kisfiam! Segíts nekem, légy szíves! El kellene vinni egy tojást a Piros utcába, hogy piros tojás készüljön belőle.
– Mindig én! – dohogott nyuszika, de azért engedelmesen elindult. Ment, mendegélt, aztán szökdécselt, aztán azt játszotta, hogy feldobja és elkapja a tojást. Közben nagyokat nevetett és kurjongatott, egyre jobban érezte magát. Egészen a következő pillanatig. Ekkor ugyanis nem sikerült a dobás, jobban mondva az elkapás, a tojás az utcakövön kötött ki. Azt pedig mindenki tudja, hogy ilyenkor mi történik! Na mi? Bizony, a tojás eltörött. A belseje kifolyt, a tojáshéjak, mint valami kirakójáték széthullott darabjai, szanaszét hevertek a földön. A nyúlgyerek bánatosan lógatta a füleit, és azon töprengett, mihez kezdjen most.
Eközben a baromfiudvar hátsó szegletében örömteli esemény történt. Tyúkanyó, aki már hosszú, hosszú ideje melengette tojásait, halk csipogást hallott az egyik belsejéből. Rögtön tudta, hogy ez mit jelent. Az egyik csemetéje hamarosan kibújik szűkké vált otthonából. Segített feltörni a tojáshéjat, és a sárga gombolyag kigurult a tojásból. Hamarosan követte a többi is, és immáron öt pelyhes kiscsibe téblábolt tyúkanyó körül.
Már csak egy tojás maradt épen a fészekben.
Ezt az egy tojást vette észre Nyuszika. Megörült a szerencsének, benyúlt a kerítés alatt, és boldogan vitte magával kincsét. Mire tyúkanyó visszafordult, már csak hűlt helye volt hatodik gyermeke bölcsőjének.
– Kotkodács, kotkodács, hol a hatodik tojás? – kotyogott bánatosan, és izgatottan totyogott a fészek körül.
Nyuszika közben odaért a Piros utcába, és hamarosan át is vehette a pirosra festett hímes tojást. Óvatosan vitte visszafelé. Vigyázott, hogy el ne törjön, nyuszimama vihesse a gyerekeknek.
Igen ám, de éppen mikor a baromfiudvar mellé ért, különös dolog történt! A tojás csipogni, majd repedezni kezdett. Nyuszika megállt ijedtében, elhűlve meredt a különös hímes tojásra. Néhány perc múlva pedig már csak a piros tojáshéj eltörött darabjai emlékeztették arra, honnan is tart éppen hazafelé. A tenyerén egy sárga kiscsibe pihegett.
– Mama! Mama! – sipogta a kicsi, mire a felbőszült tyúkanyó oroszlánként rontott a nyúlgyerekre. Alaposan helybenhagyta, és csak akkor volt hajlandó meghallgatni, hogy mi is történt valójában, mikor visszakapta elveszett gyermekét.
Végül minden jól végződött. Tyúkanyó megbékélt, sőt adott egy ajándéktojást a pórul járt nyuszinak. Húsvéti nyusziéknál azóta is emlegetik, hogy is volt az, mikor a hímes tojás csipogni kezdett!
– Kisfiam! Segíts nekem, légy szíves! El kellene vinni egy tojást a Piros utcába, hogy piros tojás készüljön belőle.
– Mindig én! – dohogott nyuszika, de azért engedelmesen elindult. Ment, mendegélt, aztán szökdécselt, aztán azt játszotta, hogy feldobja és elkapja a tojást. Közben nagyokat nevetett és kurjongatott, egyre jobban érezte magát. Egészen a következő pillanatig. Ekkor ugyanis nem sikerült a dobás, jobban mondva az elkapás, a tojás az utcakövön kötött ki. Azt pedig mindenki tudja, hogy ilyenkor mi történik! Na mi? Bizony, a tojás eltörött. A belseje kifolyt, a tojáshéjak, mint valami kirakójáték széthullott darabjai, szanaszét hevertek a földön. A nyúlgyerek bánatosan lógatta a füleit, és azon töprengett, mihez kezdjen most.
Eközben a baromfiudvar hátsó szegletében örömteli esemény történt. Tyúkanyó, aki már hosszú, hosszú ideje melengette tojásait, halk csipogást hallott az egyik belsejéből. Rögtön tudta, hogy ez mit jelent. Az egyik csemetéje hamarosan kibújik szűkké vált otthonából. Segített feltörni a tojáshéjat, és a sárga gombolyag kigurult a tojásból. Hamarosan követte a többi is, és immáron öt pelyhes kiscsibe téblábolt tyúkanyó körül.
Már csak egy tojás maradt épen a fészekben.
Ezt az egy tojást vette észre Nyuszika. Megörült a szerencsének, benyúlt a kerítés alatt, és boldogan vitte magával kincsét. Mire tyúkanyó visszafordult, már csak hűlt helye volt hatodik gyermeke bölcsőjének.
– Kotkodács, kotkodács, hol a hatodik tojás? – kotyogott bánatosan, és izgatottan totyogott a fészek körül.
Nyuszika közben odaért a Piros utcába, és hamarosan át is vehette a pirosra festett hímes tojást. Óvatosan vitte visszafelé. Vigyázott, hogy el ne törjön, nyuszimama vihesse a gyerekeknek.
Igen ám, de éppen mikor a baromfiudvar mellé ért, különös dolog történt! A tojás csipogni, majd repedezni kezdett. Nyuszika megállt ijedtében, elhűlve meredt a különös hímes tojásra. Néhány perc múlva pedig már csak a piros tojáshéj eltörött darabjai emlékeztették arra, honnan is tart éppen hazafelé. A tenyerén egy sárga kiscsibe pihegett.
– Mama! Mama! – sipogta a kicsi, mire a felbőszült tyúkanyó oroszlánként rontott a nyúlgyerekre. Alaposan helybenhagyta, és csak akkor volt hajlandó meghallgatni, hogy mi is történt valójában, mikor visszakapta elveszett gyermekét.
Végül minden jól végződött. Tyúkanyó megbékélt, sőt adott egy ajándéktojást a pórul járt nyuszinak. Húsvéti nyusziéknál azóta is emlegetik, hogy is volt az, mikor a hímes tojás csipogni kezdett!
| < Előző |
|---|
