-Süss nekem anyjuk vajaspánkót!
-Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
-Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb. Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked! A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:
| Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Mért féljek nyúl tőled? Megszököm előled! |
S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked. És fújni kezdte:
| Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Miért féljek farkas tőled ? Mindjárt megszököm előled! |
S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg? S a vajaspánkó már rá is kezdte:
| Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Ordas farkas úrtól, Miért félnék medve tőled? Megszököm mindjárt előled! |
S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
- Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy! De a vajaspánkó már rá is kezdte:
| Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Ordas farkas úrtól, Mackó Miska úrtól, Miért féljek hát tetőled? Megszököm könnyen előled! |
-Felséges ének! - szólt a róka. Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!
Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
-Vajaspánkó a nevem...
Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!
"Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!"
