Egyszer volt egy kakas meg egy pipe. Meghalt szegénykéknek az asszonyuk, nem volt mit egyenek, s elbujdostak az erdőbe. Amint ott mennek, mendegélnek, a pipe talál egy vadkörtét, bekapja. Azám! De nagyobb volt a körte, mint a pipe gégéje, s megakadott.
– Jaj – mondja a pipe – szaladj, édes kakaskám, hozz egy csepp vizet, mert mindjárt megfulladok!
Elszalad a kakas a kúthoz, s kéri:
– Adj, kút, egy csepp vizet, hadd viszem a pipének, mert megfullad a körtétől!
– Adok én jó szívvel – mondja a kút –, ha koszorút hozol szép leánytól.
Szalad a kakas a szép leányhoz.
– Szép leány, adj nekem egy koszorút, koszorút viszem kútnak, kút nekem vizet ad. Vizet viszem a pipének, hogy meg ne fulladjon szegényke a körtétől.
Mondja a leány:
– Adok én jó szívvel, ha tejet hozol nekem a tehéntől.
Szalad a kakas a tehénhez, mondja:
– Tehén, adj nekem tejet! Tejet viszem leánynak, leány nekem koszorút köt, koszorút viszem a kútnak, kút nekem vizet ad, vizet viszem pipének, hogy meg ne fulladjon a körtétől.
– Adok én jó szívvel – mondja a tehén –, ha szénát hozol nekem.
Szalad a kakas a rétre, de a rét nem ad addig szénát, míg kaszát nem hoz a boltból.
Jaj, istenkém, szalad a kakas a boltba, kéri szépen:
– Bolt, adj kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ad szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad tejecskét, tejecskét viszem szép leánynak, szép leány ad nekem koszorút, koszorút viszem a kútnak, kút ád vizet, vizet viszem pipének, mert különben szegény megfullad a vadkörtétől.
Mondja a bolt a kakasnak:
– Hozz elébb pénzt, kakaskám, addig nem adok kaszát.
Szaladt szegény kakaska mindenfelé nagy búsan, aztán megállott egy szemétdombon, s ottan addig kipirgászott-kapargászott, míg egy krajcárkát nem talált.
Uccu! szalad a krajcárkával, vitte a boltnak, bolt mindjárt adott kaszát, ment a réthez. Rét adott szénát. Szénát vitte tehénnek, tehén adott tejecskét. Tejecskét vitte szép leánynak, szép leány kötött koszorút. Koszorút vitte a kútnak, kút adott vizet. Vizet vitte pipének. Haj, de mire odavitte, megdöglött a szegény pipécske.
Ha a kakas a vizet egy kicsit elébb vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna.
– Jaj – mondja a pipe – szaladj, édes kakaskám, hozz egy csepp vizet, mert mindjárt megfulladok!
Elszalad a kakas a kúthoz, s kéri:
– Adj, kút, egy csepp vizet, hadd viszem a pipének, mert megfullad a körtétől!
– Adok én jó szívvel – mondja a kút –, ha koszorút hozol szép leánytól.
Szalad a kakas a szép leányhoz.
– Szép leány, adj nekem egy koszorút, koszorút viszem kútnak, kút nekem vizet ad. Vizet viszem a pipének, hogy meg ne fulladjon szegényke a körtétől.
Mondja a leány:
– Adok én jó szívvel, ha tejet hozol nekem a tehéntől.
Szalad a kakas a tehénhez, mondja:
– Tehén, adj nekem tejet! Tejet viszem leánynak, leány nekem koszorút köt, koszorút viszem a kútnak, kút nekem vizet ad, vizet viszem pipének, hogy meg ne fulladjon a körtétől.
– Adok én jó szívvel – mondja a tehén –, ha szénát hozol nekem.
Szalad a kakas a rétre, de a rét nem ad addig szénát, míg kaszát nem hoz a boltból.
Jaj, istenkém, szalad a kakas a boltba, kéri szépen:
– Bolt, adj kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ad szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad tejecskét, tejecskét viszem szép leánynak, szép leány ad nekem koszorút, koszorút viszem a kútnak, kút ád vizet, vizet viszem pipének, mert különben szegény megfullad a vadkörtétől.
Mondja a bolt a kakasnak:
– Hozz elébb pénzt, kakaskám, addig nem adok kaszát.
Szaladt szegény kakaska mindenfelé nagy búsan, aztán megállott egy szemétdombon, s ottan addig kipirgászott-kapargászott, míg egy krajcárkát nem talált.
Uccu! szalad a krajcárkával, vitte a boltnak, bolt mindjárt adott kaszát, ment a réthez. Rét adott szénát. Szénát vitte tehénnek, tehén adott tejecskét. Tejecskét vitte szép leánynak, szép leány kötött koszorút. Koszorút vitte a kútnak, kút adott vizet. Vizet vitte pipének. Haj, de mire odavitte, megdöglött a szegény pipécske.
Ha a kakas a vizet egy kicsit elébb vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Kulcsszavak
| < Előző | Következő > |
|---|
