Eleink, miután letelepedtek a Kárpát-medencében, a földművelés mellett főleg állattartással foglalkoztak. Az ősi magyar életformához szorosan kapcsolódott az állattartás, mely napjainkban már egyre kevesebb hangsúlyt kap. Egyes vidéki falvakban még megtalálhatóak az önellátó gazdálkodás jegyei: az emberek haszon állataiktól nyerik a húst és a tejtermékeket.

 
      Régen a földművelésben is jó hasznát vették az igavonó állatoknak: az ökröket meg a lovakat az eke elé fogták, úgy szántottak. Az állattenyésztés fő formája a rideg, vagy más néven a szilaj állattartás volt. A juhokat Szent György napján (április 24.) hajtották ki, és őszig, Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) kint voltak a legelőn.

 


Birkanyáj                
Karikás ostor

     Rájuk a pásztorok vagy juhászok vigyáztak hű segítőikkel, a pásztorkutyákkal, valamint terelőeszközeikkel a karikás ostorral és egy hosszú bottal.

(Megjegyzés: a pásztorok állatokat őriztek, a juhászok is, de ők konkrétan a juhokra vigyáztak.)

 

 

 


     A juhászok nagy bő subát, vászoninget és vászon gatyát hordtak. Vászonruhájukat juhtejjel kevert zabszalmába áztatták, majd kiterítették, s hájjal kenegették, így az nem engedte át a vizet, ha esett az eső. Rendkívül értettek a juhok bőrének kidolgozásához, melyekből ködmönt, mellényt, bocskort és az előbb említett subát készítettek.








 

 


Magyar pásztor    

      A pásztorok feladata tehát az állatok őrzése, legeltetése és ellátása volt, melyből alaposan kivették a részüket a pulik, a komondorok és a kuvaszok. Mindhárom kutyafajta ősi magyar, és valószínűleg a Kárpát-medencében való letelepedés során került őseinkhez. A puli főleg a tereléssel foglalkozott, a két utóbbi inkább a nyáj ragadozóktól, tolvajoktól való megvédésével.

Puli
Komondor
Kuvasz

     A nagyobb nyájakra vigyázó pásztorokat a számadó vezette, az ő helyettesét nevezték öregbojtárnak, utána pedig rangsorban a bojtárok következtek. A pásztorkodás mint hagyományos családi foglalkozás, apáról fiúra szállt.

     Megemlíthetjük még a kondást is, aki a disznókat őrizte, a csikósokat, akik a ménest, és a gulyásokat, akik a szarvasmarha gulyákra vigyáztak.

     A pásztorok kedvenc időtöltése a fafaragás volt, legszívesebben a kecskerágító fából, galagonyatüske-fából, vadalma-, szilva- és szelencefából, somfából faragtak. A puha hársfa jó alapanyaga volt a birkarovásoknak, ostornyél készült a disznótüsfából. Gyertyánfából kapanyelet, vadkörtéből kanalat faragtak, a berekfa pedig kiválóan alkalmas volt pipának.

 

 

 

Pipa faragott díszítő motívuma





      Leghasználatosabb pásztor-szerszám a kés, pásztori nyelven: a bizsók volt, mellyel dombormívű virágot faragtak holmijukra a pásztorok. A kész tárgyakat lenmagolajjal dörzsölték be, hogy jobban kiadják a színüket illetve a motívumokat.

     A díszítés másik fajtája a karcolás vagy bemetélés. A fát szép simára dörzsölték, majd éles késsel különféle mintákat metéltek bele. A mintákat színezték is, melyhez hársfa fogácsot égettek, abba kevés olajat kevertek, s ezt használták a bedörzsöléshez.

 

 

Faragott pásztorbotok     

     Szabad tűzön, bográcsban főzték egyszerű ételeiket, melyek hozzávalói általában tészta (pl. tarhonya, lebbencs), krumpli, szalonna, ritkán hús és vöröshagyma voltak. Két kedvencük, a slambuc (öhön, öreglebbencs) és a pásztortarhonya receptjét alább olvashatjátok.

Slambuc (öreglebbencs) receptje

Hozzávalók: 70 dkg burgonya, 25 dkg lebbencstészta, 10 dkg füstölt húsos szalonna, só, 15 dkg füstölt kolbász, 1csípős zöldpaprika.
A szalonnát apró kockákra vágom és a bográcsban félig kiolvasztom. Szép sárgára pirítom rajta a tésztát, majd beledobom a felkockázott krumplit, illetve a felkarikázott kolbászt. Felöntöm annyi vízzel, hogy 2-3 ujjnyira ellepje. Belekarikázom a zöldpaprikát, megsózom és kis lángon - ha lehet lefedve - puhára főzöm.

(Más receptek felsorolják a hagymát, a pirospaprikát és a paradicsomot is hozzávalóként.)

Pásztortarhonya

Hozzávalók: 10 dkg füstölt szalonna, 30 dkg tarhonya, 80 dkg burgonya, 1 nagy fej hagyma, 1 kk. pirospaprika, só, 2 zöldpaprika, 1 paradicsom, negyedkiló füstölt kolbász.
A szalonnát apró kockára vágom és a bográcsban kiolvasztom, sárgára pirítom rajta a tarhonyát, majd az apróra vágott hagymát, rászórom a paprikát és felöntöm 1 dl vízzel. Hozzáadom a paprikát, a paradicsomot, felkarikázva. Sózom, majd megkevergetem és felengedem 1 liternyi vízzel. Felforralom, majd időnként megkevergetve puhára főzöm. Jó étvágyat!

Összeállította Márton Györgyi, Budapest
(Képek forrása: Néprajzi Lexikon)

      Amennyiben másoknak is szeretnéd ajánlani ezt a cikket, kérem, linkelj hozzá, és ne másold át saját weblapodra, blogodba!  Köszönöm.


Szülőkategória: Magyar hagyományok
Kategória: Ősi magyar mesterségek
Tanulj velünk! ** Magyar hagyományok ** Ősi magyar mesterségek ** A pásztorkodás

Támogatók, segítők

Bartos Erika
Bódai-Soós Judit

Devecsery László
Duga Boglárka
Fecske Csaba

Galambos Bernadett
Garay Zsuzsanna
Hekli Éva
Kányádi Sándor
Kaprinay Éva

K. László Szilvia
Mentovics Éva
Mester Györgyi
Mészely József
Nagy Bandó András
Orgoványi Anikó
Pataki Edit
Péter Erika

Tóth Anna
Tóthárpád Ferenc

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.