A kereszténység tavaszi ünnepe a húsvét.  Ekkor Krisztus feltámadásáról emlékeznek meg. Sok húsvéti szokás több országban megegyezik vagy hasonló, vannak azonban különbségek is.  Magyarország különösen gazdag a tavaszi ünnepkör szokásaiban.

     A megújulás, a tavasz, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe a húsvét. Magyarországon az 1099-es zsinat óta ünnepeljük. „Mozgó ünnep”: a március 22-től április 25-ig terjedő napok egyikén, a napéjegyenlőséget követő holdtöltére következő vasárnap tartjuk.

     A tavaszi ünnepkör kezdete – a hamvazószerda – egybeesik a farsangi időszak végével. A finom ételeket és a mulatozásokat a negyvennapos böjti időszak követi. Ez az az időszak, amikor a hívő katolikusok nem esznek húst és zsíros ételeket. Ebben a néhány hétben nem szabad lakodalmat tartani és mulatozni. Kialakultak viszont olyan játékok és tevékenységek, amelyeket a tavaszi ünnepkör alatt is lehetett űzni. Ezek közül néhány: a mancsozás, a métázás, a dólézás és a kutya-sutu.  Az első kettőről részletesen olvashattok az Óperencia magazin húsvéti különszámában. A másik kettő délkelet-magyarországi böjti időtöltésről itt írok.

Kutya-sutu (vagy cserkabola, forgó malom, ördög-motolla)

     Beástak a földbe egy vastag faoszlopot úgy, hogy a föld felszíne felett kilátsszon egy méter belőle. Ebbe fúrtak egy lyukat, amelybe egy nyakszeget helyeztek, majd a szegre egy 4-5 méter hosszú gerendának a közepét illesztették rá. A gerenda két végére felült egy-egy fiú, akiket a társaik addig mozgattak, pergettek, amíg ők el nem szédültek.

Dólézás (vagy bigézés, pincikézés)

bigezes     Ezt a játékot országszerte ismerték. Kellett hozzá egy bige (dólé, pincike, pilincke stb.), egy kb. 10 cm hosszú és 3 cm széles, mindkét végén kihegyezett fadarab. A bigefa (kánfa, verő, levatta stb.) egy 60-70 cm hosszú faléc volt.
     A játék menete:
     A bigét egy kis földbe vájt lyukba helyezik. A játékos bigefájával alányúl, és igyekszik a bigét úgy kilódítani, hogy minél messzebb szálljon. A kapó játékosok megpróbálják elkapni a repülő bigét. Ha sikerrel járnak, akkor az ütőjátékos kiesik. 
     Ha nem kapja el senki a repülő bigét, akkor az ütőt le kell tenni a földre. Aki a lepottyant bigét felkapja, elhajítja a bigefa felé. Ha el is találja, akkor ő lesz a következő ütőjátékos.
     Ha a kapó játékos nem találja el a bigefát, akkor az eredeti ütőjátékos felpenderíti a bigét a levegőbe, és amilyen messzire tudja, elüti. Háromszor próbálkozhat. Az utolsó ütés után lemérik, hogy milyen messzire került a bige a lyuktól (például hány lépésre van tőle). Ez alapján pontozzák a játékost. Aki legelőször ér el egy meghatározott pontszámot, az a játék győztese.

      (Kép: Magyar Néprajzi Lexikon)

Karikázó

     A leányok kedvenc időtöltései közül a karikázást említem meg. Ezt a táncot nem zene kisérte, hanem a énekszó. A tánc lépései, sebessége és a hozzájuk tartozó énekek falvanként, megyénként változtak.

     A youtube.com weblapon többfajta karikázó táncot nézhettek meg. Közülük ajánlom néhány kedvencemet: a  Zempléni karikázót és a Szlavóniai karikázót a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes előadásában, és egy Kalocsai karikázót.

Ostorosi asszonyok karikázót táncolnak, és közben énekelnek. Az 1930-as évekből.

 

     bujj_bujj_kepA húsvétot megelőző vasárnapot virágvasárnapnak, az azt megelőző hetet pedig virághétnek nevezzük, mert ekkor került a legtöbb virágmag a földbe.

     Virágvasárnap több helyen játszották, és néhány településen még mai is űzik a kapus-vonulós játékokat. Ezek közül a legismertebb a Bújj, bújj, zöld ág című játék. Az ének szövege és dallama tájegységenként változik. A weblapon két változatát olvashatjátok: a kapus-hidas (almás-körtés) és a nyulacskás variációkat.

     A képen a karolinai magyarok előadásában láthatjátok a játékot (International Festival of Raleigh, 2009).

     A közismert ének még egy változata:

 

 

     kiszebaba_gab_webAz ország bizonyos területein egy másik virágvasárnapi hagyomány is élt: a kiszehajtás. A menyecskeruhába öltöztetett fabábu a telet, a böjtöt és a betegségeket jelképezte. Ezt vitték végig a falun, majd a település végén vagy vízbe vetették, vagy elégették. Ez a szokás is él még néhány helyen, például Győrladaméron. A képen látható kiszebábut ott készítették.

Mentovics Éva
Lángolj, kisze, vidd a telet!

Ahogyan a kisze ég,
úgy tűnjön el minden jég!
Csorduljon a jégcsap könnye,
éltet adjon minden csöppje!

Amikor a kisze lángol,
fusson a fagy hét határról!
Dőljön le az összes hófal,
tavasz jöjjön minden jóval:

gólyahírrel, napsugárral,
szárnyaljon a víg madárdal,
csattogjon a gólyakelep…
szaladj már, tél, ott a helyed,

ahol hívnak, ahol várnak,
szíves szóval invitálnak.
Hadd fogadjuk a víg tavaszt,
mely orcánkra mosolyt fakaszt,

derűt ígér, víg kacagást –
felednénk már a havazást.
Csobbanjon a csermely fodra,
rügy pattanjon sombokorra!

Lila sáfrány, csillagvirág
hirdesse, hogy szép a világ.
Lángolj, kisze, vidd a telet,
bimbózz, tavasz, itt a helyed!

Kisze, kisze, szalmabáb,
égj el minél hamarább,
füsttel írd a kéklő égre:
Jöjj el, tavasz, jöjj már végre!

(Balatonszőlős, 2010. január 18.)

 

 

     A húsvéti magazinban három oldalon részletesen bemutatom a legelterjedtebb tojás hímzési technikákat.

Pingált Berzselt

Írott Karcolt

irott

Maratott Patkolt

 

     Húsvét másnapja a vízbevető, a vízbehányó vagy közismertebb nevén a húsvéthétfő. Ez a nap a magyarlakta területeken olyan hagyományról híres, amelyet csupán Európa néhány országában ismernek. A húsvéti locsolásnak a víz tisztító erejébe vetett hit az alapja. (Kép: locsolás a karolinai húsvéti táborban.)
     Faluhelyeken a kútból merített hideg vízzel locsolták meg a leányokat, mégpedig egy teli vödörrel. A városokban a szódásüveges és a kölnis locsolás terjedt el leginkább. Mindkettő jutalma a piros tojás és a finom házi sonka.    
     A locsoláshoz a fiúk és a legények hosszabb-rövidebb locsolóversekkel kértek, kérnek engedélyt. Például így:

Fakadó rügy, szellő hozta,
madár szállt az ablakunkra.
Nagy vidáman azt dalolta:
itt nyílik a legszebb rózsa.
Jó szagú a rózsavizem,
eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
soha el ne hervadjál!

     A weblapon található locsolóversekhez kattints ide!    

A tavaszi ünnepkörrel kapcsolatos versek

Birkás Erzsébet: Néhány nap

Húsvéti mesék

Devecsery László: Ki segít a nyuszinak?

Szülőkategória: Témák Kategória: Magyar hagyományok

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.