A farsang a tavaszvárás örömünnepe. Már évszázadok óta jelmezes felvonulások, lakodalmak és disznótorok jellemzik. Közel a tél végéhez az emberek már várva várják a tavasz közeledtét, ezért jelmezekkel, maszkokkal próbálják elijeszteni a telet. Ezenkívül úgy gondolják, hogy ha sokat esznek és isznak ebben az időszakban, akkor a természet is kedvet kap hozzá, és sok termést hoz az évben.
A farsangi köszöntés alatt jelmezbe öltözött gyerekek, fiatalemberek, néha tanítók jártak házról házra a faluban. Ahol beengedték őket, ott verses, énekes köszöntőket mondtak, majd a házigazdáktól ajándékokat kaptak: pénzt, tojást vagy szalonnát.
Nagyobb falvakra jellemző volt a farsangi felvonulás vagy falujáró menet. A résztvevők emberi vagy állati jelmezekbe öltözködve haladtak végig a településen, miközben egy dramatikus játékot is előadtak.
A farsangi időszak nevezetes napjai:
- Január 6.: Vízkereszt (a Három Királyok napja): A farsang kezdete
- A Vízkereszt utáni első hétfő: regölőhétfő. A Dunántúlon az eladófélben lévő leányoknak ekkor regöltek vőlegényt.
- Farsangfarka: a leghíresebb farsangi napok az ünnepi időszak végén. Ezek: a farsangvasárnap, a farsanghétfő, a húshagyókedd és a hamvazószerda. Ez az utolsó nap a negyvennapos böjt előtt, amikor még annyit szabad enni a hagyományos farsangi ételekből, ki mennyit akar: kocsonyát, káposztát és fánkot. A hamvazószerdát követő torkos csütörtök - habár a húsvéti böjt kezdete – a farsangi maradékok elfogyasztásának a napja. A böjt alatt viszont húst nem szabad enni, csak tésztát, aszalt gyümölcsöt, leveseket és más böjti ételeket.
Bizonyos vidékeken úgy tartották, hogy az eladósorban lévő lányoknak a farsang idején mindenképpen párt kell választaniuk. A farsangi időszak végén a vénlányokat különféle módokon kifigurázták, például az úgynevezett tuskóhúzással. A falun – nagy zajjal – végighúzott tuskót a legények a vénlányok kapujára kötötték, és lánycsúfoló dalokat énekeltek.
Mohács napjainkban is őrzi a népi farsang, a karnevál hagyományát. Itt minden évben megünneplik a busójárást, amely turisták tízezreit vonzza magához. A népszokás eredetéről így írnak Mohács város honlapján:
„Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok."
Cikkek a farsangról:
A busójárás is a világ szellemi kulturális örökségei között (cikk forrása: kultura.hu)
Ebben a cikkben arról olvashattok, hogyan készíthettek egy busóálarcot: Farsangi hagyományok őrzése - busóálarc készítése.
Egy másik cikk a farsangról: Farsangi bálok – a múltban és a jelenben.
Irodalmi művek a farsangról:
Farsangkor használható mese: A vajaspánkó (orosz népmese) Fordította Rab Zsuzsa
Rövid versek gyűjteménye jelmezesek bemutatásához: Versek jelmezesek bemutatásához - Mentovics Évától , Versek jelmezesek bemutatásához - Tali Gittától
| Farsangi énekek |
| A, a, a, a farsangi napokban Agyigó, agyigó, fassang, fassang! Hipp, hopp, farsang! Itt a farsang, áll a bál Sárdó gyűjjön |
| < Előző | Következő > |
|---|
