A sün és a sül

     Az alábbi cikk az Óperencia magazin 2009. téli számában (III./4) jelent meg. Az újság tartalmáról itt lehet olvasni. Megrendelhető a MagCloud online nyomdából.

     A sün rovarevő emlős, a talajon él. Észak-Amerikában és Ausztráliában nem honos.  Ezt a kistestű, rövid lábú, hegyes orrú állatot főképpen sötétedés után pillanthatjuk meg. Élelmét éjszaka keresi: a rovarok mellett tojásokat, pókokat, gilisztákat, békákat, sőt még kígyókat is eszik.
     A testét borító több mint 5000 tüske miatt nincs sok ellensége. A rókáktól, baglyoktól és borzoktól való menekülését az is elősegíti, hogy testét teljesen össze tudja gömbölyíteni, így tüskés labdává alakul át.    A tüskét nem tartalmazó testrészeit – az orrát, a fülét és a lábait – behúzza a tüskegombolyag közepébe. Ha veszély fenyegeti, prüszköl és fújtat. Máskor is – ha jól vagy rosszul érzi magát –  sokfajta,  érdekes hangot ad ki.
     Tüskéi nem mérgezőek, viszont nagyon élesek. Ha állat támadja meg, és a védekezésül használt tüskéi az ellenségbe belefúródnak, nem válnak el a sün testétől.
     Ez az állat nem képes a tél hidegét ébren átvészelni, ezért három-négy hónapos téli álmot alszik. Lehullott levelek, kövek alatt vagy földben lévő odúban durmolja át a telet.
     Három-hat kicsinye tüskétlenül jön a világra, és születésükkor nem látnak.    

Fotó: Daniela Baack

Kattints a képre a sünről szóló feladatlap pdf változatához! (Új ablakban nyílik meg.)

 
     Vannak olyan állatok, amelyek nem tudnák túlélni a hideg telet: vagy élelmet nem találnának, vagy megfagynának. Ők ezért a következőket teszik:
 

• Ősszel jó sokat esznek, és vastag zsírpárnát növesztenek. Ezt a zsírt élik fel téli álmuk közben.
• Testhőmérsékletük jelentősen lecsökken.
• Szívverésük lelassul.
• Ritkábban lélegeznek.
• Összegömbölyödve alszanak el, hogy minél kevesebb hőt veszítsenek.
• Néhány téli álmot alvó állat nem alussza végig az egész telet, de ha felébred, igyekszik minél rövidebb időszakra aktív lenni. Így kevesebb energiát veszít. Néhány állat – például a medve – télen hozza világra kicsinyét.

     A sünt sülnek is nevezték a régi magyar nyelvben, holott a sül (angol nevén porcupine) teljesen más állat.
     Amiben hasonlítanak: lassú mozgású, éjszaka aktív emlősök.  Lábuk és fülük rövid, testüket tüskék borítják. Mindkettő vicces hangokat ad ki.
     Viszont a sül növényevő rágcsáló. Fatörzseken, leveleken, füvön és gyümölcsökön él. A sós ízt is kedveli, ezért sokszor belekóstol olyan fából készült dolgokba (pl. egy ásó nyele), amelyekre rászáradt az emberi sós izzadság.
     A több mint 30 000 tüskéje hosszabb, mint a süné. Abban is különböznek, hogy egy jó erős farokcsapás után képesek kirepülni és a támadóba belefúródni. Ráadásul, a sün tüskéivel ellentétben, az övéi hurkos végűek, amelyeket csak nagyon nehezen és fájdalmasan lehet csak kihúzni a támadója testéből.
     Téli álmot sem alszik.

Kép forrása: US National Park Service

Irodalmi alkotások a sünről:

Témák - Emlősök