Irodalom
Egy-két-há-négy, egy-két-há-négy -
indulj te is szaporán!
Feszüljön a díszes dolmány,
rajta fényes paszomány.
Csitt-csatt, dirr-durr, csitt-csatt, dirr-durr -
csattognak a fegyverek.
Puska dördül, ágyú csattan -
még a föld is megremeg….
Egy-két-há-négy, egy-két-há-négy -
erős, izmos a lábunk.
Szívünk bátor, muszklink dagad -
mindenkit lekaszálunk.
Menekülj hát zord ellenség,
hajítsd el a fegyvered!
Bátrak vagyunk, mint a tigris,
jobban jársz, ha leteszed.
Ütemet tarts! Bal, jobb, bal, jobb,
harcba hív a trombita.
Gyere Bálint, gyere Pista,
indulj te is Zsoltika!
Állj csak sorba, szedd a lábad,
tartsd a ritmust - egy-kettő!
Megtámadták a hazánkat,
így haragunk rettentő.
Hol a távcső? Add csak gyorsan!
Hol bújik az ellenség?
Ha meghallják elszánt léptünk,
szaladhatnak szerteszét.
Tarthat erre akármilyen
ellenséges hadjárat,
tiszta szívvel, hősiesen
megvédjük a hazánkat.
A munka véle ünnepel,
Dalában él múlt és jelen
És a jövő, a végtelen.
Átzeng az bércen és folyón
Virrasztva és vigasztalón!
Dolgos magyarság, dalra, tettre, talpra,
Indulni vígan, bátran büszke harcba,
Tudás és munka fegyverét emelve,
Hazát szerezni újabb évezerre!
Petőfi ünnepére, fel,
A munka véle ünnepel,
Dalában él múlt és jelen
És a jövő, a végtelen!
Föl, talpra, munkás nemzetünk,
Petőfi lelke győz velünk!




