• A nyári orgona látogatói (videó)

         A nyár végén igen népszerűvé vált kertünkben a nyári orgona.  Habár nyár közepe óta virágzik a cserje, most lepték el igazán a látogatók.  Az alábbi rövid filmben láthatsz bogáncslepkét (Painted lady butterfly), fecskefarkú lepkét (Swallowtail) és pompás királylepkét (Monarch butterfly) is.  (Hangszóró!)  Láthatod, hogy mind az édes nektárért látogatta meg kertünket.  (Egy másik videót láthatsz itt.)

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Kányádi Sándor: Csikorgó, a fagykirály

    Csikorgó, a fagykirály nagyon szigorú uralkodó lehetett a maga idejében. Átkozták is eleget az alattvalói. Egy darabig még örültek is neki, kivált a szűcsök s a csizmadiák, mert úgy ellátta őket munkával, hogy ki sem látszottak belőle. Örültek a gyerekek is persze, mert kedvükre szánkázhattak, korcsolyázhattak a ropogós havon s a fényes jégen. De hát nem csak szűcsökből, vargákból áll a világ, nem csak szánkázásból, csúszkálásból az élet. Elkezdtek gondolkodni az alattvalók, hogy Csikorgó uralmának miképpen vethetnének véget.

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgona ága

    orgona_aga_operencia

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Frigyes, a hóember

    Hipp-hopp, eljött December,
    csillagporos szakállában
    csücsül ezer hópehely.
    Megborzong és – HALIHÓ! -
    hullik, kereng, vitorlázik,
    szállingózik már a hó!

    Futkosnak a gyerekek,
    kergetik a pelyheket,
    golyót gyúrnak, hengergetnek.
    Hógombócok híznak, nőnek,
    pocakossá gömbölyödnek
    egymás tetejére ülnek.

    Nicsak, van már szeme, szája,
    sárgarépa az orrára,
    fazék a feje búbjára,
    kezébe még söprű kell,
    s készen van már Frigyes mester,
    a jókedvű hóember!

     

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Ne bántsd a lepkét

    Ne bántsd a lepkét,
    oly törékeny!
    Nézd csak a röptét,
    libben szépen.
     
    Szökken a vágyad
    lepkeszárnyon,
    Hálót az álmod
    sose lásson!

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: A Föld napja

         Egy áprilisi estén a Föld születésnapjára készülődött a Naprendszer család. A bolygók már napok óta tervezgették, mivel lephetnék meg testvérüket. Édesanyjuk, a Nap mosolyogva figyelte nyüzsgő csemetéit. Tyúkanyó módjára maga köré gyűjtötte őket, hogy közösen tervezzék meg az ünnepet.

         A Föld kistestvérei, Merkúr, Vénusz és Mars izgatott hancúrozással várták az eseményt. A nagyobbak, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz kellő komolysággal beszélgettek ötleteikről.
    A legkisebb testvér, Merkúr, mindig az anyja szoknyája körül sertepertélt. El nem távolodott volna tőle semmi pénzért! Ő még túl kicsi volt ahhoz, hogy önálló ajándékkal készüljön, de így is felajánlotta kedvenc mágnesét, amivel oda tudott vonzani mindent, ami vasból készült. A Föld ikertestvére, Vénusz, szintén nagyon kötődött édesanyjához, a Naphoz. Mindig vele kelt és vele ment aludni. Szépsége miatt a családban becenevet is kapott, Esthajnalcsillagnak nevezték. Pedig nem is volt csillag, csak egy a bolygótestvérek közül, de olyan ragyogó fénye volt, hogy valóban kiérdemelte ezt a szép nevet. Ő azt ajánlotta fel, hogy még mielőtt felkel a Nap, szép szelíden ébresztgeti a Földet, este pedig mesét mesél neki, miután a Nap már elnyugodott. Mars azt javasolta, hogy labdázzanak egy jót, vagy célba dobó versennyel mérjék össze az erejüket, de ezt a többiek leszavazták, mert túl veszélyesnek találták.
    - Nem emlékszel, hogy a múltkor is emiatt haltak ki a dinoszauruszok, mert eltalálta egy meteorit a Földet? Ez nem történhet meg még egyszer, mert azóta még gazdagabb a Föld élővilága! – figyelmeztette fiát a Nap. Mars egészen elpirult a dorgálás hatására.
    - Jó, akkor fogócskát fogok játszani vele! – mondta beleegyezően.
    - Ti mit terveztek születésnapi ajándékként? – fordult nagyobb gyermekeihez a Nap.
    - Arra gondoltam, hogy szélforgót készítek neki. – válaszolta Jupiter, a legnagyobb testvér, aki a forgók, pörgők készítéséhez nagyon értett.
    - Én gyűrűmutatványokat mutatok be a tiszteletére. Tudod, hogy a Föld szereti nézni, ahogy a glóriámat billegtetem előtte.
    - Rendben van, de vigyázz nagyon, nehogy baj legyen belőle! – figyelmeztette őt is Nap.
    - Na és te, Uránusz, mivel szeretnéd meglepni Föld testvéredet?
    - Nincs ötletem, mit adhatnék neki, pedig nagyon tisztelem azért, hogy ilyen gazdag világot hozott létre. Mindannyiunk közül ő a legtehetségesebb! Csak úgy nyüzsög rajta az élet. Megszámlálni is nehéz, hány fajta növény és állat él rajta, de mind közül a legokosabb az ember! Felfedezett minket is, sőt még üzenetet is küldött az űrszondáival. Bár csak lenne nekünk is emberünk, hogy válaszolni tudnánk az üzeneteikre! – sóhajtott.
    - Könnyű neki, mert van rajta víz, meg levegő! Így nem nehéz életet kelteni! – feleselt a Mars.
    - Neked is volt valamikor, csak te nem vigyáztál rá, és elpárolgott! – fedte meg Uránusz.
    - Sokra megy az okos embereivel, amikor azok meg sem becsülik eléggé! Elszennyezik a vizeit, telefüstölik a levegőjét, kivágják az erdőket, irtják az állatokat. Egy csomó faj kipusztult miattuk, pedig mostanában nem is érte a Földet nagyobb meteorit becsapódás. – morgott a Neptunusz.
    - Tudjátok, mit? Köszöntsük fel a Földet azzal, hogy elmondjuk neki, miért szeretjük őt és soroljuk fel a jó tulajdonságait! – javasolta a Nap.
    - Rendben! Elmondom neki, hogy milyen szépnek látom. Minden reggel és este rácsodálkozom a szép kék szemére. – mondta a kis Merkúr.
    - Én meg azt, milyen büszke vagyok rá, hogy ő az ikertestvérem. - lelkendezett Vénusz.
    - A legjobban vele szeretek kergetőzni! – kiáltotta a Mars.
    - Ámulattal nézem őt, milyen ügyesen végzi a víz körforgását. Az óceánok, tengerek, tavak, folyók, patakok ellátják vízzel az egész bolygót. Nap anyánk segítségével pára és felhő lesz belőlük, majd eső képében visszahullanak a talajra, megöntözve a szomjas növényeket. – mondta elismerően a Jupiter.
    - Én azt csodálom, milyen sokféle növénynek és állatnak ad teret. Ó, ha csak egy fűszálat el tudnék tartani, milyen boldog lennék! – sóhajtott Szaturnusz.
    - Amiatt tartom a legügyesebbnek Föld testvérünket, mert több milliárd embert képes eltartani.– Mondta Uránusz.
    - Igen, annak ellenére, hogy ez a leghálátlanabb faj mind közül, mert cserébe a sok jóért elszennyezi, megbetegíti testvérünket, aztán csodálkozik, hogy kiszámíthatatlanná válik az időjárása. – fűzte hozzá Neptunusz.
    - Ez igaz, de egyre több ember ismeri fel, hogy helytelenül viselkedik, és sokan törekszenek a jóra. – válaszolta Uránusz.
    - Igen, én is hallottam, hogy ők is megünneplik a Föld napját! Világszerte takarítanak, terveket szőnek a környezetszennyezés visszaszorítására! – kiáltotta elismerően Vénusz.

         Végre eljött a nagy nap! Április 22-én, a Föld napján a Nap és gyermekei, a bolygók sorra köszöntötték testvérüket, a Földet.

    A csillagászok ezen a napon a bolygók különlegesen ritka együttállásáról számoltak be.

     

     

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Advent

    Egyre hosszabbak az esték,
    sötétek a hajnalok,
    s az utcákra leköltöznek
    vendégváró csillagok.

    Ragyognak a házak, utcák,
    nyüzsög még a forgalom,
    ám vasárnap éjszakánként,
    gyertya gyúl az asztalon.

    Mikor ég már négy lángocska,
    Szent Karácsony közeleg,
    és a világ megtisztulva
    köszönti a Kisdedet.

     

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Állatok világnapja

    (Október 4. az Állatok Világnapja)

    Hej, de nagy a sürgés-forgás,
    zsong a tisztás széle,
    ünnepnapra készülődik
    erdő-mező népe.

    Batyus bálba hívogatják
    ma a vadvilágot,
    összehordják egykettőre
    a sok finomságot.

    Száraz rőzsét gyűjt a szarvas,
    gombát szed a medve,
    kerek üstben rotyog már az
    ízletes csiperke.

    Hangyák morzsákat cipelnek,
    torta lesz belőle,
    méhek mézet csurdítanak
    majd a tetejére.

    Misi mókus diót tördel
    ízes tölteléknek,
    mogyorót is rakosgat rá,
    színes díszítésnek.

    Tücsök koma hegedűjén
    felcsendül a nóta,
    ugrándozik a kisveréb
    meg nem áll a lába.

    Szöcske szökken, darázs zümmög,
    lepke libben szépen,
    rózsabogár keringőzik,
    pont mint a mesében.

    Egész nap tart a vigasság,
    aki bírja, ropja,
    mert ez a nap, ugye tudod,
    az állatok napja.

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Anyu ölében

    Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.
    Nem dühít már,
    hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,
    hogy a barátnőm azt mondta rám: "beképzelt majom",
    hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját.
    Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm.
    Kár, hogy nemsokára kinövöm!

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Április

    Április van, április!
    A morcos télnek végre vége!
    Eltűnt, huss! Volt, nincs!
    A domb hátán bizsereg,
    szikrázik ezernyi kincs,
    sárgállik a Nap csorgatott
    aranya, a szépséges tavaszi hérics.
    Pironkodik a leánykökörcsin,
    ringatja fejét a szellőrózsa,
    s a nappali pávaszemet
    édes nektárjával csalfán csalogatja.
    Zsong, bong a rét, az erdő,
    de szívesen legelészne itt lent
    egy kis bárányfelhő!

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Az én anyukám a legszebb a világon

    Az én anyukám a legszebb a világon,         
    az arca napsugár, szeme mesés álom,         
    homlokán a Holdnak ragyogását látom,        
    nincs nála gyönyörűbb kerek e világon!        

    Ölelése bársony, puha pihe karja,            
    haja omló selyem, arcom betakarja,            
    édes a mosolya, igazgyöngy kacaja,             
    nincs is a világon több ily édesanya!            

    Meleg párna öle, mikor hozzá bújok,            
    csak miénk a világ, ha fülébe súgok,            
    huncutul ránézek, visszakacsint reám,         
    nincs szebb nő a földön, mint az édesanyám! 

     

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Az én sárkányom

    A sárkányom remek gyerek,
    vele fekszem, vele kelek.
    Mindenhova elkísér,
    lelkem mélyén, bennem él.

    Sokoldalú, nem vitás,
    érdekli őt minden más,
    csak a királylány-rablás
    hagyja hidegen.

    Mit is kezdene egy idegen,
    kényeskedő lánnyal,
    ki senkivel nem tárgyal,
    s a világból sem kíváncsi másra,
    csak pipiskedő önmagára.

    A sárkányom csuda ügyes,
    a játékban is szemfüles,
    forgószéllel fogócskázik,
    a Nappal is tűzlabdázik,
    villámlásban fekete öves,
    versmondásban tiszta jeles.

    Fotózásban is segít,
    komponál és élesít,
    csillagfényű szemében
    tótágast áll a világ,
    s visszatükröződik benne
    kökénybokor, bodzaág
    és levendulavirág.

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Béka-bók

    Ha zöld levelibéka lennék,
    s te csini békalány,
    kitartóan kísérgetnélek,
    mint nap fényét az árny.

    Óvnálak ködtől, csípős széltől,
    s ha zápor szaporáz,
    lapu-ernyőt tartanék föléd
    féltőn, hogy meg ne ázz.

    S ha elapad az eső könnye,
    te csini békalány,
    szerenádot kuttyogok neked
    e ringó dagonyán!

     

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Bokor-takarodó

    Köd ölébe kucorodnak
    fázósan a bokrok,
    szél ringatja, eső mossa
    a sok kis bozontot.

    Ledobják a tirki-tarka
    színpompás cicomát,
    s felöltik a fehércsipkés
    zúzmarás pizsamát.

    Hósipkát raknak fejükre,
    kezükbe kócbabát,
    csillagtakaróba bújnak,
    s tavaszig jóccakát!

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Bombi és Mori, a két kis selyemhernyó kalandjai

    (1. rész)

    A száz éves, öreg eperfa mézédes, lila színű epret termett minden évben, nagy örömére embernek, madárnak, de még a fa alatt kapirgáló tyúkoknak és a torkos kacsáknak is. Formás lombkoronája árnyékot adott a nagy melegben. A levele pedig, no, az volt csak igazán finom csemege a selyemlepke hernyóinak!

    Bombi és Mori, a két kis selyemhernyó barátok voltak. Az öreg eperfán éltek sok társukkal együtt. Ám amíg a többiek egész nap csak azzal törődtek, hogy degeszre tömjék a hasukat a friss, zamatos eperlevelekkel, addig a két jóbarát inkább kalandozásra vágyott.

    Egyik nap nekivágtak, hogy felfedezzék a hatalmas fát, amin éltek. Az ágas-bogas korona olyan volt, mint egy zeg-zugos elvarázsolt kastély. Könnyű volt eltévedni benne.
    - Gyerünk erre! – javasolta Bombi, és a fa törzséből kinövő, napsütötte vezérág felé vette az irányt.
    Mori szó nélkül követte barátját a meredeken emelkedő ágon. A szürkésbarna, repedezett kérgen nem volt könnyű az előrejutás. A kéregrepedések közti árkokon át kellett araszolni valahogy. Az átjutást még a rajtuk megtelepedő, halványzöld zuzmók is nehezítették. Bombi felágaskodott a hasadék szélén, és lendületből elkapta a túlsó partot. Amint átért, átsegítette barátját is. Így haladtak egyre feljebb és feljebb. A vastag ágak időnként oldalágakban folytatódtak, s rajtuk kettes sorokban vöröshangyák meneteltek. Egy sor fel, egy sor le! A felfelé haladók a zsenge ágak felé igyekeztek, ahol pufók levéltetű telepeik várták őket. A hangyák csápjaikkal masszírozták a jóllakott tetveket, akik meghálálva a gondoskodást, édes nedvet bocsátottak ki magukból. Ezt az ízes nedűt a lefelé igyekvő dolgozók visszacipelték a bolyba, s táplálták vele növendék lárváikat. Aki a fegyelmezett soraikat zavarni merészelte, azt őrködő katonáik menten halálra csipkedték. Bombi és Mori jobbnak látta messzire elkerülni őket, de már csak a vékony gallyak felé volt menekvés. Ezeket már a szél is elérte, s vigyázni kellett, nehogy egy nagyobb fuvallat lesodorja őket a mélységbe.
    - Hintázzunk! – kiáltotta vidáman Bombi, s a két jóbarát kacagva lóbálta magát a lengedező ágon.
    Fölöttük egy ág tövében madárfészek lapult. Vékony vesszők fonódtak egymásba, mint egy formás kiskosár, a belsejéből pedig fiókák csipogása hallatszott. A fészek szélén rigómama várta a párját, hogy visszatérjen az élelemszerző körútjáról, s felválthassa őt. Nem győzték eleséggel tömni az örökké éhes, tátott csőrű fiókáikat.
    Rigómama éles szemmel figyelt minden mozgást a környéken, hátha akad egy kapóra jött falat.

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Csikorgós éj

    Jégcsap csillan a cserepek csőrén,
    fák koronáján csilingel a szél,
    hókristályok csücsülnek az ágon,
    csend bölcsőben ring az éj.

    Csél-csap üstökös siklik az égen,
    kíváncsin csodálják a csillagok,
    ácsorogtak eleget az éjben,
    lennének inkább vándorok.

    Csetlik, botlik egy kicsinyke csillag,
    megpihen végül hófelhő alatt,
    Hold anyóka puhán betakarja,
    s köréje gyűjti az álmokat.

    Szundít már a csillag gyerekecske,
    álmában csodaszép világot lát,
    hópehelyként ficánkol a légben,
    s várja a földön egy kedves barát.

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Csintalannak lenni jó

    Trappoljunk, mint kiscsikó, 
    billegjünk, mint hintaló,
    ásítsunk, mint víziló, 
    fújjunk, mint egy vasaló!

    Dagadjunk, mint kiscipó,
    lihegjünk, mint távfutó,
    sziszegjünk, mint rézkígyó,
    hulldogáljunk, mint a hó.

    Villogjunk, mint mentőautó,
    csattogjunk, mint kukásautó,
    libbenjünk, mint léghajó.
    Mert csintalannak lenni jó!

    Legyünk Nap, szép ragyogó,
    szivárvány, hordozható,
    legyünk bohóc, imbolygó,
    becsapódó kisbolygó.

    Legyünk felhő, gomolygó,
    forgószéllel táncoló,
    csillaggal viháncoló.
    Mert csintalannak lenni jó!

     

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Csipkebokor

    Csipkebokorban, csipkebokorban,
    száz meg száz kicsi lángocska lobban,
    ülnek az ágon, lengő hintákon,
    csillan a fény a manósapkákon.

    Csipkebogyóban, csipkebogyóban,
    mennyi de mennyi viccesen jó van,
    míg szádat tátod, szeded a zsákod,
    megcibálja a nagykabátod.

    Csipkebokorra, csipkebokorra,
    szállnak az éhes madarak sorra,
    libben a szárnyuk, nagy az étvágyuk,
    terített asztal vár ma itt rájuk.

     

     

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Csippancs, a vándor veréb

    A verébcsalád egy magas oszlop tetején álló gólyafészek oldalában alakította ki lakhelyét. Komoly építmény volt, kibírta még az erős viharokat is. Elég magasan volt ahhoz, hogy macska ne érjen fel hozzájuk, felülről pedig a gólyacsalád nyújtott védelmet a ragadozó madarak támadásai elől.
    Csippancs, a legkisebb verébgyerek utoljára dugta ki buksi fejét a tojásból, ezért testvérkéi jóval erősebbek és életrevalóbbak voltak nála. Verébmama és verébpapa aggódva szemlélte kis csemetéjét, vajon meg tud-e erősödni a nyár végéig annyira, hogy képes legyen repülni és önállóan ellátni magát. Szorgosan hordták a finomabbnál finomabb falatokat, minek következtében gyorsan fejlődtek fiókáik, s hamarosan eljött az idő, amikor szüleik a fészek elhagyására biztatták őket. Először ők maguk mutatták meg, hogyan kell elrugaszkodni a fészek széléről, majd szárnyukat kitárva leereszkedni a közeli bokorig. Sorra nekilódultak a fiókák, s ki ügyesebben, ki sutábban, de mindannyian elérték a bokrot, majd onnan a talajra ereszkedve lelkesen kutattak eleség után. Csak Csippancs maradt a fészekben. Sehogyan sem tudta elszánni magát a nagy ugrásra. Rettenetes mélység tátongott a fészek alatt, s aprónak látszott a bokor. Mi lesz, ha nem találja el, s a földre zuhan?

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

  • Orgoványi Anikó: Csireg – csorog az eső

    Csireg-csorog az eső,
     pityereg a kis felhő.
     
    Ne pityeregj kis felhő,
     örül neked a mező!

    KATTINTS IDE A TELJES MŰHÖZ!

Támogatók, segítők

Bartos Erika
Bódai-Soós Judit

Devecsery László
Duga Boglárka
Fecske Csaba

Galambos Bernadett
Garay Zsuzsanna
Hekli Éva
Kányádi Sándor
Kaprinay Éva

K. László Szilvia
Mentovics Éva
Mester Györgyi
Mészely József
Nagy Bandó András
Orgoványi Anikó
Pataki Edit
Péter Erika

Tóth Anna
Tóthárpád Ferenc

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.