Üdvözöllek az Óperencia honlapon!

– Honnan jöttél kis nyulacska?
– Vadvirágos rétről,
ibolyáktól illatozó
erdő sűrűjéből.

– Mit csináltál az erdőben?
– Minden nyuszi festett.
Én pingáltam a tojásra
kéklő nefelejcset.

– Mit láttál a hosszú úton?
– Gyöngyös barkaágat,
hajladozó arany...

Lobogj, lobogj magyar zászló,
lengedezz a szélben,
hirdesd most a szabadságot,
lubickolj a fényben!

Tündökölve mutasd fel a
piros, fehér, zöldet,
hirdess büszkén a világnak
magyar dicsőséget!

Költözködik tél tábornok,
kopogtat a szép tavasz,
márciusi friss fuvallat
hozz a világnak vigaszt! 

Járja körbe a világot
nemzetünknek szép szava:
Éljen a magyar szabadság,
éljen, éljen a haza!

Az én zászlóm magyar zászló,
piros, fehér, zöldben játszó,
libegő, lobogó,
büszke szélben csattogó.

Lobogómat felemelem,
a magasban meglengetem,
mindenütt meglássák:
Éljen a szabadság!

Bercinek, a százlábúnak, kezdetekben volt némi lelkiismeret-furdalása.

Őt, és rovar fajtársait, egyaránt százlábúként emlegették, holott neki – életkorából adódóan – még csak 84 lába volt. Az is párokból, pontosabban 42 párból tevődött össze.

Február, február,
itt a farsang, áll a bál!

Kisze báb, kisze báb,
vidd a rosszat már odább!

Ki szeret, ki szeret?
Mutasd a jelmezedet!

Táncoljunk, daloljunk,
jókedvünkben vigadjunk!

Űzzük messze a telet,
jöjjön el a kikelet!