Üdvözöllek Óperenciában

Kövek hátán, kéreg alatt
hangya-népség hova szalad?
mit cipelnek erre-arra? -
szorgalmas a hangya-fajta.

De bizony a Hangya Tóni
szeret ám ő lígni-lógni
félre állni, pihengetni
nehéz terhet jól letenni.

Fa tövében heverészni
szorgos munkát lustán nézni
hívó szóra nem felelni
sok kifogást mindig lelni.

"Fogja csak más, engem hagyjon
alvásomban ne zavarjon!
Minek ágat odébb tolni?"
így nevet a Hangya Tóni.

Hangya-sereg morcan nézi
öregebbje szépen kéri:
"Gyere, Tóni, segíteni,
télre kell ezt mind gyűjteni.

Amikor kint hóförgeteg
ágak között szél tekereg
ha nem gyűjtünk, éhen vagyunk
hónapszámra koppan hasunk.

Gyere hamar, Tóni gyerek,
teljenek meg a szekerek
húzzuk gyorsan hangya-házba,
ami nem fér, a padlásra!"

Hasztalan szó minden intés,
kiabálás, szelíd kérés
Hangya Tóni rá se figyel,
minden szóra jól megfelel.

"Ne nevessél, Hangya Tóni!
nem szép dolog lígni-lógni
nem segítesz, éhen maradsz,
tél idején messze szaladsz!"

Eljött a tél, hófergeteg,
Hangya Tóni csak kesereg
vándorbottal a kezében,
bűnbánattal a szívében.

Szánja-bánja lustaságát,
bezzeg vinné másik zsákját
csengő havat búsan nézi,
orra hegye földet éri.

Így vándorol árkon-bokron
hétköznap és vasárnapon
nyár melegét visszavárja -
hideg télben legszebb álma.



Avarruhába bújt a föld
a fázós fák alatt,
amíg a szél, a dölyfös úr
a tájon átszaladt.

Zörgetve fákat, bokrokat,
haladt a hegytetőn,
mögötte rétek borzongtak
kopáran, reszketőn.

Az erdő kábán álmodott,
álmában égig ért,
álma langyos, új tavaszt,
szikrázó fényt ígért,

hol fészek ring a lombokon,
s körötte dal fakad,
és éjjel minden odvában
mókusok alszanak.

Álmodik a völgy, a rét,
a tó is megpihen,
miközben zúg a hűvös szél;
az őszi rekviem.

(2014. október 08.)

Köd ölébe kucorodnak
fázósan a bokrok,
szél ringatja, eső mossa
a sok kis bozontot.

Ledobják a tirki-tarka
színpompás cicomát,
s felöltik a fehércsipkés
zúzmarás pizsamát.

Hósipkát raknak fejükre,
kezükbe kócbabát,
csillagtakaróba bújnak,
s tavaszig jóccakát!

Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.

Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.

Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.

Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.

2014. október 15.

Ha őszi erdőn útra kél,
aranylevéllel fut a szél
dombon, völgyön, rét ölén...
és, ha érik a kökény,

csipkebogyó, boróka,
vigyáz a kis lakókra.
Hírét viszi messzire,
ne éhezzen senki se!

Rászáll fákra, bokrokra,
önfeledten, dúdolja
erők mélyén, part alatt:
- Szálljatok csak, madarak!

Apró cinke, kis rigó,
van itt bogyó millió!
Tűzvörösek, sötétkékek...
jól tartják a sok vendéget.

(2014. október 7.)

További cikkeink...

  1. Orgoványi Anikó: Réti élet
  2. Mentovics Éva: Őszköszöntő
  3. Orgoványi Anikó: Állatok világnapja
  4. Mentovics Éva: Őszi kincsestár
  5. Orgoványi Anikó: Mihály-napi vásár

1. oldal / 64

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.