Üdvözöllek Óperenciában

Avarruhába bújt a föld
a fázós fák alatt,
amíg a szél, a dölyfös úr
a tájon átszaladt.

Zörgetve fákat, bokrokat,
haladt a hegytetőn,
mögötte rétek borzongtak
kopáran, reszketőn.

Az erdő kábán álmodott,
álmában égig ért,
álma langyos, új tavaszt,
szikrázó fényt ígért,

hol fészek ring a lombokon,
s körötte dal fakad,
és éjjel minden odvában
mókusok alszanak.

Álmodik a völgy, a rét,
a tó is megpihen,
miközben zúg a hűvös szél;
az őszi rekviem.

(2014. október 08.)

Köd ölébe kucorodnak
fázósan a bokrok,
szél ringatja, eső mossa
a sok kis bozontot.

Ledobják a tirki-tarka
színpompás cicomát,
s felöltik a fehércsipkés
zúzmarás pizsamát.

Hósipkát raknak fejükre,
kezükbe kócbabát,
csillagtakaróba bújnak,
s tavaszig jóccakát!

Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.

Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.

Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.

Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.

2014. október 15.

Ha őszi erdőn útra kél,
aranylevéllel fut a szél
dombon, völgyön, rét ölén...
és, ha érik a kökény,

csipkebogyó, boróka,
vigyáz a kis lakókra.
Hírét viszi messzire,
ne éhezzen senki se!

Rászáll fákra, bokrokra,
önfeledten, dúdolja
erők mélyén, part alatt:
- Szálljatok csak, madarak!

Apró cinke, kis rigó,
van itt bogyó millió!
Tűzvörösek, sötétkékek...
jól tartják a sok vendéget.

(2014. október 7.)

orgovanyiretieletIzeg-mozog a fűcsomó
vajon mi mozgatja?
Hétpettyes katicabogár
araszolgat rajta.

Forgatja fejét a pitypang
megérett a cseppje,
jöhetne már begyűjteni
egy szorgos méhecske.

Csiga Zsiga araszol egy
ingatag levélen,
egyre magasabbra vágyik
repülne a szélben.

Szitakötő Sára nevet
a világra, röppen
ide, röppen oda, neki
mindenki barátja.

Béka Réka dudolászik,
remek most a kedve,
álmában erre zúgott egy
túlsúlyos legyecske.

Szöcske Tóni nagyot ugrik,
hintázik az ágon,
még egy ugrás, és landol egy
illatos virágon.

Hangya koma morzsát talált
s most cipeli haza,
bezzeg a csigának mindig
kéznél van a háza.

Izeg-mozog a fűcsomó,
zajlik itt az élet,
ismerjétek meg ti is e
szorgos réti népet.

 

További cikkeink...

  1. Mentovics Éva: Őszköszöntő
  2. Orgoványi Anikó: Állatok világnapja
  3. Mentovics Éva: Őszi kincsestár
  4. Orgoványi Anikó: Mihály-napi vásár
  5. Mentovics Éva: Szüreti kalandok

1. oldal / 64

Támogatók, segítők

Érdeklik a szép fotók?

Látogassa meg a fényképgalériámat!  Művészi fotók az Óperencia főszerkesztőjétől.

Böngésző

Ajánlott böngészők a honlap használatához: Firefox, Opera, Google Chrome. Nem ajánlott böngésző: Internet Explorer 6.